Ezt nem tarthatom tovább magamban

Úgy néz ki, van egy fiú, aki gitározik nekem, amikor felhív telefonon*. Ezen felül énekel is hozzá. Azt a dalt, amit nekem** ő írt. Ráadásul jó a szöveg, jó a dallam.
Aztán két órát beszélgettünk.
Az első randevúra Závada Péter verseskötetét hozta, ajándékba, nekem.
Akárhogy gondolkozom, biztos vagyok benne, velem ilyen még nem történt eleddig.
Holnap mindent még mesélek.






* hogy fokozzam a borzongást, elmesélem, a messengeren megbeszéltük, hogy most már hívhat, alszanak a gyerekek, és írta, hogy van egy meglepetése, menjek egy csendes helyre. Persze, sejtettem, hogy ebből gitározás lesz.

** pedig igaz. Csak nem tudom elhinni. Hogy nekem? Oké, biztos nem nekem, legfeljebb rólunk. Persze titokban mindig vágytam egy gitáros fiúra, de azért tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok én Léda, csak egy akárki, de most azt mondom, ha csak két hétig tart, már megérte ez a különös románc. Klasszik rózsaszín szemüveg van rajtam, és a bárányfelhőn heverészek.