Bezz, a szupersztár

Kaptam igazgatói dícséretet az iskolában, kettőfélét is, mert minden lében kanál vagyok. Az évzárón ki kellett mennem átvenni a díjat, ott, mindenki előtt, és tapsoltak, csak hát én az ilyentől zavarba jövök, elég esetlenke voltam, mert nem számítottam rá. Azért kaptam, mert például egy AIESEC-es önkéntest fogadtam be egy hétre, főztem rá, mostam rá, adtam neki lakáskulcsot, hogy szabadon járhasson bulikázni, a szakmai napokon is mindig jelen vagyok, vöröskereszteskedem (light, még semmi komoly, de az iskola vöröskereszt bázisiskola, naná, hogy nyüzsgök ebben is), szmk-s szülő vagyok, ilyesmik. Mindenesetre 45 évet kellett várnom, hogy igazgatói buksisimit kapjak. Jó ez a 2019-es, főleg, mert a fiúm nálam hagyta a fogkefejét és az alvópólóját. Menő? Menő. Tegnap megszerelte a tévémet, mert elromlott, nem tudtam fogni rajta a szabadeurópát internetet és akkor ő két gombnyomásra megjavította, ráadásul beállította az hbo go-t a saját kódjával. Menő? Nagyon menő. Reggel még a kilincset is meg akarta szerelni, ha lett volna csavarhúzóm. Menő? Elképesztően menő. Nem elég, hogy gitározik, könyveket hoz ajándékba, moziba jön velem, rendkívül és főleg jó apja a gyerekének, állati szép, még ezek is. Én meg csak pislogok.