Ééés eljött az én időm. Az én énidőm. És nem tudok mit kezdeni magammal, furcsa ez a csend. Marha jó. Olyan, mintha megittam volna három kávét, fel vagyok pörögve, megzavarodok a csendtől.
Most értem haza, a gyerekeket leadtam vakációzni. Akkor most elkezdek dolgozni, van egy csomó restanciám. Hála ég a három és fél munkahelynek, soha nem szerettem unatkozni. Bemelegítésnek bedobok egy mosást, hogy ne csak a fejemben fussanak a párhuzamok. Nem tudok relaxálni, nem tudok leállni. Mondjuk az aktuálkönyvet is olvashatnám, de akkor meg bűntudatom lenne, hogy nem dolgozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A robot kikapcsolva.