2019. június 16., vasárnap

A picsába a szabályzattal

Miután látta, hogy botrányosan csupasz a könyvespolcom, és ebből azt a következtetést szűrte le, hogy túl keveset olvasok, a gitáros fiú kezébe vette az irányítás. Így esett meg, hogy most este kiolvastam Alessandro Baricco Novecento c. könyvét*, és nem tudom lerakni Elena Ferrante Nő a sötétben címűjét.

Értitek ti ezt? Megjelenik, és kezembe nyom egy könyvet (előtte be kell csukni a szemem, ettől persze hülyére izgulom magam, mi van, ha egy békát hoz, neadjúristen egy döglött békát... Nem mintha félnék a békáktól... Akkor mondjuk egy galambot, attól elléggé undorodom, de most komoly, hogy már megint elkanyarodtam?), és hozzátette, addig megy majd ez így, míg meg nem telik a polc. Ezek alapján viszont több, mint két hétig lesz kénytelen járni velem, mert a polc ká hosszú és ráadásul emeletes is, plusz kölcsönbe is viszik a könyveket, pl. éccsanyám szeret lecsapni, mert ezek szerint a könyvtár sem győzi könyvvel... Bátor kijelentés volt ez tőle. Hogy, hogy nem, de tudja és megjegyezte, hogy elvesztettem az Elena Ferrante könyvemet. Erre tessék. Ráadásul elment egy csomó (egynél biztosan többet mondott, és akkor az úgy már egy csomó) idegennyelvű könyvesboltba, hátha meg lehet kapni eredeti nyelven. Bazz. Akárhogy gondolkozom, nem... ilyen fiúval én még nem találkoztam. Asszem' bír. Vagy csak nevel, ha már papérja van róla. Jó, de azért neki szokása könyvet ajándékozni azoknak, akiket bír, szóal azért nem egyedül nekem. Nem, nem, szerintem bír.
Piszkozatban feljegyeztem már róla csomó cukiságot  egyebet, majd mesélek, de most mennem kell olvasni.


Feljegyezve éjjel egy órakor.







* szarok rá, hogy van, aki kitépi a haját a csillagozástól. Majd visszanő. De ide eredetileg azt akartam írni, hogy valóban pillanatok alatt meg lehet enni ezt a könyvet, vagy - aihmé, - egy szarás alatt ki lehet olvasni. Jó, hát a rockstarok és a hippik csúnyán beszélnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A robot kikapcsolva.