Minden itt kezdődött. (De csak 4:18-ig)
Egyszer csak már nem voltam többé kisgyerek, és segítenem kellett takarítani. Például port törölni. Volt, hogy kimaradt egy-egy csík (most bezzeg nem egy csík, hanem az egész lakás egy egységes pormacska), mire fel éccsapám, akinek meglehetősen csípős a nyelve, beszólt, "ott nem zenélt". Azóta is ezzel csesztet, ha valamit el
De én csak 35 éve kapom az ívet, éccsanyám meg 46 éve. Fater rezzenéstelen arccal olyat ad, hogy a fal adja a másikat, szem nem marad szárazon. A röhögéstől. Jó, persze azért előtte bevágom a durcit, hogy kerek legyen a színdarab. Egy ideje visszapofázok, észrevettem, éccsapám is igényli, mert ugyan próbál némán röhögni, de rázkódik a válla és a hasa.
A kistesóm és az unokatesóm feleségei a mai napig nem értik faterom humorát, rendesen megsértődnek. Aztán, amikor vége a partinak, mindenki haza, faterral a csajokon röhögünk. Éccsanyám nem partner ebben, ehhez atyai öreganyám szüntelen kritizáló vére kell. Jó, azért az már tényleg súlyos volt (a nagyanyám). Nem, nem sértő a humora faternak, egyszerűen csak csíp. De most mi van, hát a csípős paprikát is sokan szeretik.
De fater dumál, aki ott ült a gramofon előtt és magnókazettárra vette a kedvenceit? Amanda Lear volt a favorit.
A minap megvilágosodtam, hogy Gianna Nannini koncert nélkül igazán hülyeség lenne meghalni. Tavaly már majdnem kiugrottam, országos turné volt, nézegettem a repjegyeket. Aztán 2018 elsuhant
Hallgassátok Gianna Nanninit, ha éppen elfelejtettétek. A 80-as évektől töretlen erővel
Az első 25 másodpercig bírjátok ki valahogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A robot kikapcsolva.