Hozzávetőlegesen kétszázszor hallgattam meg azt az egy perc gitározást, amit tegnap éjjel videóztam le a kaputelefon telefonommal, de nem azért, mert
sono fissata fejlövést kaptam, hanem van benne egy rész, ami egy tökéletesen botfül (engem) lelkét is kitépi. Értitek, körülbelül egy másodperc gitárhúrpengés, és úgy odaszögez, mint pillanatragasztó az ujjakat. (Faszom ezekkel a kényszerhasonlatokkal, meg kéne szabadulnom tőlük.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A robot kikapcsolva.