Szupercella vs. bárányfelhők

Kilenc órát aludtam, ezért most a tegnapi posztot tárgytalannak tekintem. Amikor fáradt vagyok rengeteget locsogok hülyeségekről.

Mi az én sztorim másokéhoz képest? Bagatell. Na most kapaszkodjatok meg! Itt a következő. Ráadásul valódi. Semmi ferdítés.

Van nekem egy nagyon kedves barátom. Nagyon szeretem őt. Sorsközösség a miénk. Cellatársak voltunk három hónapon keresztül (kereken 101 nap volt). Mivel ez egy anonim blog, és senki nem ismer senkit, ráadásul álnéven futunk, el merem mesélni a történetét. 

Ott kezdődik, hogy tegnap egy hülye cipő, ma hajnalban pedig a barátom bizakodó posztja jött szemben velem a nagy tekerős játékon* (Fb). Az ő dolgait mindig elolvasom, egyrészt, mert értelmes, másrészt, mert szeretem, sőt, egy nagy kupac szívecskét is rakok neki a posztjai alá. 

Eszter egy végtelenül kedves lány, de annyira, hogy amikor beszél hozzám, én lezuhanok alfába. Eszter egy menő helyen dolgozik, mert menő a szakmája, mellette a templomban ő a főorgonista. OR-GO-NIS-TA! Hát nem csodálatos??? Eszter mélyen hívő, de pont ideális mértékben beszél erről, ha erről beszél. Ő ikreket várt, és mint az ikresek általában, nem volt könnyű terhessége. Ment, ment az idő, és már lehetett tudni, hogy nem húzza sokáig. Aztán egyik reggel közölték a dokik, nincs tovább, az anya életét kell menteni, szülni kell (császár). Az egyik magzat túlélte, a másik nem. A házassága sem. Az ilyen történeteket ritkán vészelik át a párkapcsolatok, még statisztika is van erről, onnan tudom. Meg hát elég sokat kalapácsoltuk mi ezt a témát Laura havernőmmel, akinek szintén koraszülött az egyik gyereke (akkor írtuk a közös blogot, állandóan bújtuk a szakirodalmat). 

Eszter férje lekoccolt, amikor a gyerekük két éves volt, és azóta ő is csak évente kétszer-háromszor kerül elő és ő sem telefonál... hát tessék, ennyire nem egyedi eset az enyém. Ott maradt hát Eszter egy halmozottan sérült kisgyerekkel, és az ikertesóval, aki nem élte túl a születést (olyan értelemben, hogy ezt nem lehet elfelejteni, ott van a zsigerekben). Eszter édesapja a szülés után pár héttel halt meg. Emlékszem, a csecsemő még a PIC-en volt, akkor még élet és halál közt, Eszter minden nap jött és ott az ágyamnál fejte a tejet, amikor temetésre is kellett mennie, és rögtön dupla temetésre. Kemény volt. Felfoghatatlan. Micsoda egy filmrendező az élet.

De a sztorinak nincs vége, ha akarjuk, ha nem, az élet megy tovább. De hogy! Eszter elment megnézni a foci EB-t a barátnőivel az Akváriumhoz, és ott, a halpiacok halpiacán (hupsz, most esik le: az Akvárium és a halak... ééértitek!) összeakadt egy fickóval. Cukik** tüneményesek*** voltak. Eszter, mint ahogy én sem****, nem egy csodálatosan szép nő, aztán tessék, látjátok? Meg hát értitek, egy lány, akit azért eléggé megtépett az élet, egyszer csak feljött a felszínre, és tök jól működik, nem picsog, mint én. Oké, amikor évforduló van, mindig összeülünk és nosztalgiázunk, valamint picsogunk megitatjuk az egereinket. 

De nincs vége a sztorinak! Szakítottak ezzel az akváriumos fiúval, de sebaj, Eszter mégis túl csodálatos, mert azóta egy volt osztálytársával él együtt immáron három éve. A hangsúly nem azon van, hogy Eszter mindennek ellenére párkapcsolatban él, hanem azon, hogy bazz Bezz, a tegnapi nyafogásod röhejes volt ehhez az élettörténethez képest*****. Oké, amikor fáradt vagyok, mert csak 4 órát aludtam (ami lehet, hogy csak 3 óra volt, franc tudja), akkor mérges szupercellák lepik el a fejem. Konklúzió: végtére is néha érdemes áttekergetni a fb hírfolyamát.

* mert állandóan csak tekerem, tekerem, tekerem, rémes, le kellene szokni róla egyszer és végre valahára.

** grrrrrrrr :D
*** ez azért kicsit nyálas szó, nem?
**** todom, todom, borrrzalmasan unalmas vagyok.
***** ráadásul van még egy irgalmatlan kemény sztorim, de az annyira szürreális és egyedi, hogy nem merem elmesélni, mindenesetre ott is az van, hogy nincs nyafogás, az élet megy tovább, ráadásul nem is rosszul. Csak akarni kell******.

****** szólt bezzeg, a bölcs, aki azon felül,  hogy rettenetesen bölcs, mostanában nagyon szereti a csillagokat is. Olybá tűnik.