Átbeszélgetett órák száma: végtelen

Felültünk a kirándulóbuszra 00:15-kor, mert késős emberek mindig vannak, de most kivételesen fegyelmezett voltam, nem én késtem. Szilva megszámlálta a T. utasokat, elmondta a mikrofonba, amit ilyenkor el kell mondani, végül mellém ült, és onnantól éjjel háromig pofáztunk, Aztán aludtunk kicsit, majd a határon felkeltett, jött a kalauz jegyeket, bérleteket határőr útlevelet kérni. Onnantól megint pofáztunk két órán keresztül, míg ki nem dőltünk.
Reggel valamivel 7 után értünk ide. Szilva elrendezte az utasokat, aztán mi ketten beültünk reggelizni... És dumáltunk.
Ugyan minden olasz mamma egész életén keresztül azt mantrázza a kölykeinek, hogy tele hassal tilos csobbanni, de mi ezt most figyelmen kívül hagytuk. Mentünk és csobbantunk. Azt hiszem egészen délután ötig pofáztunk. A tengerben, a napozóágyon, a bárban. Aztán aludtunk két órát a parton, majd futás vacsorázni, ahol megint nem maradtunk csendben. Kilenc óra elmúlt, záróra volt, már csak ketten ültünk az étteremben, és még mindig csak beszélgettünk. Utána elmentünk sétálni, és beszélgettünk. Egészen éjfélig.

Ma szombat van, a nosztalgiázás és az elmúlt egy év sztorijai ugyan még nem apadtak ki, de máris vannak újak. A busztársaságot muszáj kidumálni megbeszélnünk. A téma ezüst tálcán kínálkozik... Van például a párducnő, a balhés. Megtörtént a szobakiosztás. Kereste, de nincs 207-es szoba - mondta. De van, második emelet balra. Megtalálta. A stílussal volt baj. De miért párduc? - kérdezhetnétek. Megkért engem, hogy fotózzam le őt a saját telefonommal, mert az övé lemerült, erre fel olyan pornópózba vágta magát, mint egy támadó párduc. Szilvával azóta is ezen vinnyogunk. Többször el kellett mesélnem neki a sztorit, mert hitelesen akarja továbbadni a kolléganőinek.
Bazz,  lehet, hogy bigott vagyok, de ha 65 éves volnék nem vágnám magam hasra egy meglehetősen vulgáris pózba, igaz, én 20 évesen sem (bár lehet, hogy akkor nem itt tartanék, ahol). Nem, párducnak nem szép a teste, sem az arca. Teljesen érthetetlen, miért érezte úgy, hogy ez így rendben van. Oké, hogy barátságos vagyok és az emberek megtalálnak ilyen feladatokkal (fotózz bezz, hallgass meg), de ezt a pózt kurvára nem értem. Értitek, hajókirándulason vagyunk, ülünk a tetőn páran, ő meg hopp, hasra vágja magát, bezzeg te meg fotózz. Aztán engem is le akart fotózni, mivel éppen fotós tanfolyamra jár. Mondta, vágódjak hasra, abba a lehetetlen pózba. Kizárt dolog, válaszoltam, teljesen életidegen tőlem. Lőtt hát pár átlagosan ülő fotót rólam, az ujja meg belelóg az összes fotóba. Hosszú út lesz ez a fotozás útvesztőjében... Egyébként barátságos, kedves nő, csak éppen a társalgás kimerült abban, hogy ő mesélt, én meg jó közönség voltam.

Vannak még történeteim, majd mesélek, de most megyek, úszom egyet.








Ps.: ha előfordulnának szóismétlések, vagy egyéb könnyelműségek, azt most nézzétek el nekem.