Mu Színház

Az, hogy elmenjünk a Mu színházba nem önálló ötlet volt, sokáig nem is tudtam a létezéséről.
A kislányom legszebb csoporttársa lépett fel tegnap, a szülei hívtak meg többünket. Örülök, hogy bevettek a csapatukba.
Én most jártam ott először, de annyira tetszett, hogy legszívesebben éves bérletet vennék. 

Először a 4 és 7 év közöttiek adták elő a műsorukat. Három csoport volt, egyenként 4-5 perces kortárs performansszal léptek fel. A legkisebbek voltak a legaranyosabbak,  a nagyok, ahová a kis barátnő is tartozott pedig egyenesen óriási volt. Elképesztő! Én azóta sem térek magamhoz, hogy a kis barátnő mennyire érzi a zenét és a táncot. Ugyan még csak hat éves, de annyira ügyes, hogy arra nincsenek szavak. A kézmozdulatai lágyak, a spárgája tökéletes, az ugrásai pont ritmusra.
Bánom, hogy a kislányomat nem tudom oda beíratni. Heti háromszor kellene járni, akkor, amikor én még bőven dolgozom.

A második előadás a Dzsungel könyve volt. Már amikor beültünk a nézőtérre minden sejtelmes volt. Sötét, szárazjég füstölgött körülöttünk, indák lógtak a plafonról. Aztán megszólalt a zene és jöttek a majmok. Én már régen láttam ilyen jó színházi előadást. Végig feszültségben tartott. Bandi idegei is végig pattanásig feszültek, az izgalmasabb részeknél az előadással rezzentek a vállai.
Nekem a legjobban Balu tetszett, ennek a lánynak aztán tényleg a zsigereiben van a tánc. Őrület volt!