Néha jó vagyok

Péntek délután volt egy videokonferenciánk, aminek én a végére teljesen kikészültem. Az egész hét húzós volt, és mondhatom, pont a hét utolsó munkanapjának a végére berakni egy tömény műszaki tolmácsolást, cseresznye volt a torta habján. A vége felé már zsibbadtam, szerintem a kollégáim is látták rajtam, hogy végem van, ráadásul már közel négy óra volt, mindenki lézengett haza, ezért mi is befejeztük a tárgyalást (én már háromnegyedkor eléggé izgultam, hogy ki fog így a gyerekekért menni, de megúsztam). 

A végén a tapasztaltabb, szerintem nagyon okos kollégám megdicsért, azt mondta, jó voltam. Persze nála soha nem tudom, hogy csak gúnyolódik-e vagy valóban komolyan beszél, ezért privátban megkérdeztem egy másik kollégát, hogy mit gondol, csak szívatott vagy tényleg ügyes voltam. Azt mondta a másik is, hogy jó voltam és Pistinél lehet tudni, hogy mikor szédíti az embert és mikor komoly, és most nem szédített. Persze, ha van lehetőség, hogy szinkronban nyomjam, akkor tényleg jó vagyok (a mi témánkban), ezt tudom magamról, ha viszont másfél mondatot kell memorizálnom, végem van (mert nem a Műegyetemen végeztem). Bár ezek a fiúk (magyarok és olaszok is) tudták jól, hogy hol kell megállni, így azért könnyű volt a memóriajátékos (konszekutív) tolmácsolás is. 

Ja, el is felejtettem mesélni, hogy pénteken hajnal 4.20-kor keltem. Ilyenkor felmérem, hogy vissza tudok-e aludni, és naná, hogy nem, ezért általában elmegyek zuhanyozni, takarítgok (mára semmi nem látszik belőle), kikészítem mindenki ruháját, sminkelek, állatira ráérek mindenre reggel 6.50-ig. Most még az ebédet is megfőztem magamnak (értitek, hajnali 5-kor ebédfőzés!), elkészítettem a reggelit, tízórait, uzsonnát. Sűrűn kell enni, hogy lefogyjak. Hogy felpörögjön az anyagcsere. Nyilvánvalóan teljes kiőrlésűt eszem és keveset. Aztán este kompenzálok. Nevetséges. 

Mindenesetre ezért is voltam mosott szar pénteken.

Este mindenféle fáradtság ellenére még "sütöttünk" egy adag sivatagi rózsát a tesóméknak, de kiderült, hogy még mindig nem gyógyultak meg, így nem mehettünk el hozzájuk. Ez még a New York cheesecake előtt derült ki, azt még nem sütöttük meg. Gond egy szál sem, a sivatagi rózsák el fognak fogyni, isteni finomak lettek. Reszeltem bele narancshéjat is. Én a narancsos csokinak vagy csokis narancsnak nem tudok ellenállni.

Ma suliban volt a kislányom. Hogy ez a gyerek milyen nagy már... Én magam is rácsodálkozom néha, hogy milyen magas, milyen érdekes a mozgása, a haja is a földig ér. Furcsa, hogy hamarosan iskolás lesz. Eddig nem izgultam igazán, mert normálisnak vélem őt, nem zseni, nem buta. 

Ma is nagyon megdicsérte a tanítónéni őket, mind nagyon ügyes. Elégedett voltam. Aztán itthon kiderült, hogy nem érti a "robotnyelvet", de valószínűleg én mondom rosszul a betűket, mert abszolút nem tudja megfejteni a rejtvényt. Megpróbáltam dedósabban, úgy megy. Vö-á-zö-a: fogalma sincs. V-á-z-a: váza. 

Tegnap este legóztak, szent ígéretet tettek, hogy elpakolnak a végén. Nem pakoltak el. Én pedig nem pattogtam. Tetszik, hogy már nem kap el a gépszíj és nem üvöltözök velük, sokkal jobb így. Holnap majd rendet teszek. Ők is igyekeznek, de eszményi rendet ők  még nem tudnak teremteni.