Turmix

Én elvittem magammal hétfőn az edzőcuccot, előtte még a honlap órarendjére is feliratkoztam, amikor meg odaértünk, közölték, hogy beteg az edző. A jumping fit-re nem vállalkoztam. Nem mertem becsatlakozni, mert oda tényleg csak az erősek járnak. Látszólag. Aztán az egyik lány mondta, hogy kezdők is jöhetnek. 

Két napja megkóstoltam végre a zabkását. Isteni! Azóta reggelire és uzsonnára azt eszem. Én egyelőre még nem főzöm, hanem csak belekeverem natúr joghurtba és beleszórok néhány fagyasztott meggyszemet a szüleim kertjéből. Ma narancsot, mert nem otthon készítettem el. 

A kislányomon teljesen megilletődtem. Hogy ez a gyerek milyen kitartóan korcsolyázik. Lehetőség volt a szülőknek is megtekinteni a gyereket a műjégen, miután egész télen oda jártak az ovival. Nem ő volt a legügyesebb, sőt, ő volt mindig hátul, de soha nem adta fel, teljes erővel végezte a feladatokat. 

A fiam viszont már három hete betegállományban van. Igaz, ezen a héten már nem volt láza. Hála a szüleimnek, hogy járhatok dolgozni és nem kell otthon dekkolnom. 

Meggyógyult ő már egyszer, úgy két hete, de amikor a kislányom is beteg lett, visszaesett a lázba. 

Ami még jó volt, hogy az egyik kollégám felhívott pénteken, hogy nem tud elmenni színházba (betegség miatt, nálunk is sorozatban dőlnek ki az emberek, borzalom), nekem adta a jegyeit. Na nem ingyen, de kicsit engedett az árból, így mindketten jól jártunk, mert nem kevesebb, mint a Mary Poppinst nézhettük meg, amire lehetetlen jegyet találni. Az előadás egy csoda volt, igaz alig láttam belőle valamit, mert én a makit néztem, ahogy örül. 

A színház előtt még a fodrászhoz is befizettem őt, hogy csinosabb legyen a haja. 

Gyerekek, ezen felül tényleg nem történt semmi.