Korcsolyázni is voltunk szombaton, balettre és iskolai előkészítőre is jár a lány, a napvégi játszóterekről nem is beszélve. A dzsungel könyvére is váltottunk színházjegyet. Már csak Banditának kellene sportolnia. Decemberben abbahagyta a ritmikus gimnasztikát, mert ő András bácsiért rajongott (judo, vagy dzsúdó?), Kinga néni szigorát és a 1,5 óra esti (elég kemény) tornát nehezen viselte.
Még, hogy nem járok sehova a gyerekekkel! Persze minden nézőpont kérdése. Lehet, hogy ez még mindig kevés.
Áh, a szülők mind ilyen számonkérők. Anyám is gyakran tette ezt, már ritkábban, mióta nevelem. Merthogy úgy látom, nagymamának és nagypapának sem úgy születik az ember, bele kell tanulnia.
VálaszTörlésMeg úgy amúgy gyakran visszakérdezek, hogy ők kb mennyi "minőségi időt" (de utálom így ezt a szóösszetételt!) töltöttek velünk? Csak mert annak töredékét, mint amennyit én/mi tutujgatjuk Lelit...
Naugye.
Ha te jól vagy az életedben és a gyerekeid is jól vannak az övékben, és mind jól vagytok együtt, akkor pont jól csinálod, ne engedj a nyomásnak, ami ezt megkérdőjelezi :)
Nincs ám gond, csak kipuffogtam magam itt, ezen a felületen. Egyszerűen nem férek a bőrömbe, állandó mehetnékem van és apukám meg mondja a magáét, hogy higgadjak már le, hiszen nem vagyok már 20 éves (sem 30... sem 40...). :)
Törlés