Akvárium (tegnapelőtt még nemzetközi buszpályaudvar)

Szombaton voltam Punnany Massif koncerten. Bevallom, én őket nem ismertem, de ha hívnak, én bárhová elmegyek (a decens határokon belül és nem akárkivel). 

A koncert jó volt, attól függetlenül, hogy egyetlen számot sem ismertem. Azért a koncert után nem róluk, hanem Kittibiről álmodtam egészen furcsát. Jó barátok voltunk, a Porschéjával (?) mentünk valahová, és egyszer csak beszorultunk két vízszintben álló sorompórúd közé (ld. hülye fb videó, amelyet többen is posztoltak), de élve megúsztuk, amikor jött a vonat. Kittibi meleg volt, az ő barátaihoz siettünk, akiknek virágot kellett vennem és pont olyat szereztem, amilyet Delphinetől (gyerekeim apjának az unokanővére, akit én nagyon szeretek) kaptam, amikor a kislányom született: óriási púderszínű rózsák pamuttal (a növénnyel) megbolondítva. Gyönyörű volt és mindenki örült neki. Mellékszálnak vége.

Igazából csak azt akartam elmesélni, hogy Gáspárral voltam (akinek naná, hogy nem ez a neve). 

Ugyan bóvli zenére, de jót táncoltunk az after partyn, vele és a haverjával is, de amikor észrevettem, hogy Gáspár nincs a közelben, megkerestem őt. Kint ült, nyomkodta a telefonját. Dumáltunk, aztán mi ketten dobbantottunk, beugrottunk a Király utcába moslékot dönert enni, isteni volt. Amíg ő rendelt, én hogy, hogy nem, de szóba elegyedtem három szimpatikus sráccal. Hogy ez a Budapest mennyire barátságos hely! A koncert közben is pisilnem kellett (felfáztam, francba, ezért kellett sürgősen patikába mennem... Franciaországban felejtettem a tablettáimat, dupla francba! Isteni pirulákat kaptam), a mosdóban egy részeg tinilány nyafogva sírta el a szintén részeg barátnőjének a szerelmi bánatát. Nem bírtam magamban tartani, elmosolyodtam, amit észrevett egy velem egykorú lány. Összekacsintottunk. Aztán ezt jól meg is beszéltük, amikor elhagytuk a mosdót. Ez a Budapest kifejezetten barátságos hely! Lépten-nyomon szimpatikus emberekbe botlok. Mondjuk az furcsa, hogy már kétszer láttam olyant, hogy lányok a mosdóban pózolva fényképezkednek. Értitek, a klotyóban! Az egyik a proccos MOM Park mozijában volt (gyűlölöm a pláza mozikat, de egyszer elcibáltak oda is), a másik pedig itt, az Akváriumban. Most ez a trendi? Mosdóban fotózni és posztolni? Hova tart a világ?!?

Aztán hazaindultunk. Mondta, hogy aludjak nála, de nemet mondtam. Tudtam, hogy reggel sietnem kell haza a makikhoz. Apukám így is lebaltázott, mondván jó lenne, ha kicsit visszafognám a lovakat és innentől kizárólag gyerekprogramokat szerveznék. Azt hiszem, most voltunk bábszínházban... Na mindegy. Sajnos még mindig nem pihentem ki az öt év "gyest", még mindig nem telítődtem be a felnőtt programokkal. 

Igazából csak azt akartam elmesélni, hogy nekem most Gáspár a legnagyobb barátom, a valódi. (Nem, nem gabalyodhatunk össze, mert ez már más dimenzió... Földönkívüli kötelék. Meg tíz éve már túlestünk a mittomén min.)

Most hasonló szar cipőkben járunk, ő nyakig ül a szerelmi vívódásban, és én is töprengek, hogy mi legyen és ezeket olyan jól meg tudjuk beszélni mi ketten.