Játszótéri pletykalap

Az nagyon jó, amikor ultra szimpatikus lányokkal bandázunk a játszótéren, egészen feltöltődöm olyankor. A gyerekek futkároznak, mi beszélgetünk. 

Én nem tudom, mi a különbség a játszótéri  és a munkahelyi nők közt, de a tegnapelőtti játszótéri lányokért teljesen odavagyok. A munkahelyi lányok is helyesek, aranyosak, de közülük egyedül Mary Poppinsért rajongok, a többiek egyszerűen normálisak, nincs bennük plusz varázslat. 

Nó, a gyerekkori barátnőm (azt hiszem kimondhatom, az!), akivel 35 évig nem tudtunk egymásról semmit, most meg szinte naponta találkozunk, róla már meséltem.
Ő a rendes polgári munkája mellett fest és volt már néhány kiállítása is. Iszom a szavait, amikor a festészetről mesél. 

A mimikája nagyon vicces, bármikor felvidít. Olyan kreatív humora van, hogy szerintem simán beillene egy one-man-showba.

Panna, az énekesnő. Néha úgy kell bánni vele, mint a hímes tojással, mert könnyen agylobot kap, ha hülyékkel találkozik. Nem bírja az üvöltést, nem bírja, ha túl sokat mesélnek neki a munkahelyről, nem bírja a negatív hozzáállást.

Van egy "eltés tarisznyás" lány, aki állandóan, de állandóan a munkahelyéről (állami hivatal) dumál és csak rosszat. Panna amint meghallja őt, már forgatja szemeit és arrébb áll.

Én nagyon szeretem Pannát, jó vele beszélgetni, neki is jó humora van. Velük nyáron sokat bandáztunk a Mikszáth Kálmán téren, komolyan isteni, amikor a gyerekek elvonulnak játszani a szoborhoz, mi felnőttek pedig, mint felnőtt a felnőttel beszélgetünk.

A harmadik az olasz mamma. Na ő aztán egy valódi kakukktojás, már messziről látni, hogy kilóg a sorból. Osztrák mama, magyar papa, vagy fordítva, Budapesten végezte az egyetemet, aztán el Olaszországba, férjhez, végül vissza, de ezt nem mesélte el, hogy miért és hogy történt. Azt gondolom, nem véletlenül jár csupa feketében. Egy fia színt nem láttam rajta eddig, csak feketét.
Nagyon cukin intonálja a magyart.

Már meséltem itt az olasz mammáról. Azért olasz, és azért nem osztrák, mert a testbeszédéről ordít, hogy van köze Olaszországhoz. Imádom. De azt is szeretem benne, hogy eszméletlen fafejű és óriási az igazságérzete. Ő nem engedi letörni a szarvait (nem úgy, mint én). Harcol, inkább széllel szembe pisál, de őt nem fogják derékba törni, az fix.

Mi négyen így összeálltunk és csaptunk egy jó estét magunknak. Állati klassz volt!
Nó azért szerette meg mammát, mert mindketten németesek, Panna azért, mert eddig még csak nem is köszöntek egymásnak. Én eddig is szerettem mindhármat.

Az óvodában február 24-én lesz a farsangi nagy mulatság, ezt kiírták a faliújságra. Meglátta ezt mamma és a papírra ráírta tollal: a farsangi időszaknak vége, dátumok, hivatkozás. Alá is írta, tehát nem inkognitóban üzent. Az óvoda meg persze eldobta az agyát és írtak neki egy hosszú levelet, persze nem nevezték meg mammát és nem is írta alá a végén konkrét személy, csak így: az óvoda pedagógusai. A levélben az állt, hogy nálunk nem szokás a faliújságon keresztül üzengetni, hanem meg lehet beszélni mindent az óvodai dolgozókkal (a szerk. megjegyzése: ha az olyan könnyű lenne...), valamint az óvoda nem egyházi fenntartású intézmény, ezért ők akkor tartják a farsangot, amikor akarják (ezt arculathelyes szövegkörnyezetbe ágyazták). Ahhoz képest az óvodában minden héten rá van vezetve a heti menüre, hogy sertéshús mentes intézmény. 

Lefotóztam a faliújságot, de nem mutatom meg. Nincs idő kiradírozni az óvoda nevét és a többit.