2016. február 28., vasárnap

Iskolakóstoló + Pier Paolo Pasolini

Pénteken iskolakóstolón voltunk a Fazekasban. A gyerekek névsor szerint voltak beosztva osztálytermekbe, amikor már vége volt a rendes tanításnak. Ennyi jelentkező gyerek nem is fért volna el másképp.
Minket felnőtteket feltereltek a nagyterembe, ahol az egyik igazgatóhelyettes mondott el gyakorlati tudnivalókat és lelki útravalókat.
A lényeg, hogy 159 jelentkezőből 15 gyereket fognak kisorsolni (nyilvános sorsolás). A maradék 48 gyereknek már oda jár a nagytesójuk, nekik ennél fogva van helyük. Van még 4 hely a jolly jockereknek, akik esetleg külföldről jönnének haza. Gyakorlatilag olyan, mintha a lottó ötösre áhitozánk, mi maradékok.
Azért jó volt a 105 éves székeken ülni. Én fősulis koromban lehúztam három évet ott (is), már akkor is szerelmes votam ebbe az iskolába.

Előtte, csütörtökön elmentünk Gáspárral a Puskinba megnézni a Pasolini c. filmet (összesen négyen voltunk a teremben, de ezt most megértem, Pasolini nem túl ismert itthon. Örülök, hogy egyáltalán vetítik.).
Én tanultam róla annak idején, de nem a rendezőről (nem mélyedtünk bele), hanem az íróról. Nekem tetszett a film, az életéről ezeket a szálakat nem igazán ismertem, túl fiatal voltam szerintem, hogy felfogjam, még, ha olvastam is ezekről részekről. Mitikus figura volt, egy igazi forradalmár, jól odamondott a társadalomnak.
A mai napig nem tisztázott, hogy a politika tette-e el láb alól, vagy szimplán a huligánok.
A filmjeit én nem ismerem, hiába, hogy volt a fősulin filmtörténeti szemeszter. Azért a Decameron nem lett volna annyira súlyos, mint a Salò, avagy Sodoma 120 napja, azt igazán szívesen megnéztem volna. Na majd most.
Az durva, hogy Gáspár, akinek mániája a német nyelv, jobban ismeri Pasolinit, mint én, akinek az olasz a vesszőparipája. Ráadásul ő nem humán beállítottságú, hanem túlontúl reál, tekintve a summa cum laude (plusz valami ajándékot is kapott ezen felül) műegyetemi diplomáját, valamint a szakmáját. Most mit csináljak, büszke vagyok rá. Minden anya álma, hogy ilyen szuper gyereke legyen. Én is azt vizionálom, hogy a gyerekeim majd ilyenek lesznek, mint ő: okos, humoros, emberi, érdeklődő, szép, szorgalmas, érvényesülni tudó, nem sorolom tovább. (Párkapcsolati kínlódásokat leszámítva. Francba, hogy senkinek nem megy könnyen ez a dolog?)
Mindenestre látszik, hogy ki az értelmiségi közülünk. Nem én.

A végén még beültünk dumálni, mint mindig, aztán hazavitt, mint mindig.

5 megjegyzés:

  1. szerintem korántsem ismeretlen itthon pasolini - vagy legalábbis én kifejezetten meg akarom nézni a filmet (az olaszintézetben régen voltak vetítések)

    VálaszTörlés
  2. Nem azt mondtam, vagy igen?
    Nem túl ismert szerintem. Pláne a fiatalabbak körében. De ettől még nem biztos, hogy igazam van.
    Szerintem ti sem lesztek sokan a moziteremben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az olasz intézetben most is vannak vetítések, péntekenkènt, de nem jutok el. :(

      Törlés
    2. mondjuk a fiatalabbak köréről SAJNOS nem tudok nyilatkozni :D a gyerekeim nem ismerik, ez tény :)

      én is gyerekkoromban jártam oda filmet nézni, azt sem tudtam, működikl-e még (azt mondjuk gondoltam, hogy olaszintézetként igen, de hogy a csütörtöki filmvetítések?) - ott olyan különleges finom "olaszszag" volt mindig! imádtam!

      Törlés
  3. A te gyerekeid szerintem még fuatalok ahhoz, hogy ismerjék. Adjunk nekik időt. :)

    Az én időmben szerdánként (vagy kedden?) volt vetítés. Most is van, de most van pluszban péntekenként is (pénzért, nem a tagdíjas verzió. Ld. Fb csoportot! Hátha eljutunk egyszer.

    VálaszTörlés

A robot kikapcsolva.