Egy sűrű csütörtök este

Tegnap elhatároztam, hogy meggyszínű köröm nélkül sehova nem indulok tovább, megcsináltatom magamnak, amint lelépek a munkahelyről. Aztán ebből megint nem lett semmi, mert futnom kellett a Dohány utcába a Hátsó kapu nevű helyre egy LMBT előadásra. Érdekes volt, pláne, hogy zömében a '80-as évek végéről volt szó: hogy viszonyultak annak idején a melegekhez Magyarországon. Az nagyon furcsa volt, hogy összesen 25-en voltunk a rendezvényen, nem sokan. 

Aztán elmentünk, ettünk egy mexikóit. Ahelyett, hogy betartottam volna a munkahelyi súlykontroll csoport intelmeit, nevezetesen a két csinos kolléganőm utasításait: mit, mikor, hogy, mennyit kell enni. Francba! 

Szeretem ezt a két kolléganőmet, mert nagyon törődnek velem és ezt finoman teszik, nem tolják az arcomba, hogy kövér vagyok, csak terelgetnek a jó irányba. Igen, ők a receptesek, körmösök, akik nem azt a zenét szeretik, mint amelyiket én, de ez a jó az egészben, hogy nincs duzzogás, békésen pörög az élet tovább. (Jó, most azt hiszitek, hogy mentem az irhámat... és igazatok van, na!)

Mivel még mindig nem volt késő, elmentünk a moziba megnézni az Ifjúság című filmet. Ez sokkal jobban tetszett, mint Sorrentino "A nagy szépség" címűje, amit igazából nem értettem meg (hogy divatos legyek: nem jött át). Szerencsére az olasz tanárom azt mondta, egyáltalán nem kötelező és nem baj, ha valakinek nem tetszett. Egyszerűen nem értettem meg, mi a pláne benne. Azt hiszem az volt a baj, hogy tv-ben néztem, az pedig elég sokat ront egy rendes mozifilmen. 

Sajnos most is voltak a moziban, akik csörögtek a pattogatott kukoricával ÉS csipsszel. Erről IKL is írt pár hete. Én rászóltam a két libára, hogy legalább halkabban recsegjenek. Kiröhögtek. Csörögtek tovább. Szerintem direkt. Akkor meg beszóltam, hogy úgy esznek, mint a sertések. Pont láttam őket, előttünk ültek, a két ülés közt láttam, ahogy tömték a majmot, elég visszataszító volt. Egyedül annál a jelenetnél maradtak csöndben, amikor a karmester a teheneknek vezényelt. Na most nem lett volna jó ezt a filmet ilyen vágható csöndben végignézni? De. 

Onnan még elmentünk a Liszt Ferenc térre, megittunk egy bambit, jót dumáltunk, mint mindig, elsétáltunk a Bajza utcáig, ahol parkolt, végül hazavitt, mint mindig.