2016. február 12., péntek

Egy sűrű csütörtök este

Tegnap elhatároztam, hogy meggyszínű köröm nélkül sehova nem indulok tovább, megcsináltatom magamnak, amint lelépek a munkahelyről. Aztán ebből megint nem lett semmi, mert futnom kellett a Dohány utcába a Hátsó kapu nevű helyre egy LMBT előadásra. Érdekes volt, pláne, hogy zömében a '80-as évek végéről volt szó: hogy viszonyultak annak idején a melegekhez Magyarországon. Az nagyon furcsa volt, hogy összesen 25-en voltunk a rendezvényen, nem sokan. 

Aztán elmentünk, ettünk egy mexikóit. Ahelyett, hogy betartottam volna a munkahelyi súlykontroll csoport intelmeit, nevezetesen a két csinos kolléganőm utasításait: mit, mikor, hogy, mennyit kell enni. Francba! 
Szeretem ezt a két kolléganőmet, mert nagyon törődnek velem és ezt finoman teszik, nem tolják az arcomba, hogy kövér vagyok, csak terelgetnek a jó irányba. Igen, ők a receptesek, körmösök, akik nem azt a zenét szeretik, mint amelyiket én, de ez a jó az egészben, hogy nincs duzzogás, békésen pörög az élet tovább. (Jó, most azt hiszitek, hogy mentem az irhámat... és igazatok van, na!)

Mivel még mindig nem volt késő, elmentünk a moziba megnézni az Ifjúság című filmet. Ez sokkal jobban tetszett, mint Sorrentino "A nagy szépség" címűje, amit igazából nem értettem meg (hogy divatos legyek: nem jött át). Szerencsére az olasz tanárom azt mondta, egyáltalán nem kötelező és nem baj, ha valakinek nem tetszett. Egyszerűen nem értettem meg, mi a pláne benne. Azt hiszem az volt a baj, hogy tv-ben néztem, az pedig elég sokat ront egy rendes mozifilmen. 
Sajnos most is voltak a moziban, akik csörögtek a pattogatott kukoricával ÉS csipsszel. Erről IKL is írt pár hete. Én rászóltam a két libára, hogy legalább halkabban recsegjenek. Kiröhögtek. Csörögtek tovább. Szerintem direkt. Akkor meg beszóltam, hogy úgy esznek, mint a sertések. Pont láttam őket, előttünk ültek, a két ülés közt láttam, ahogy tömték a majmot, elég visszataszító volt. Egyedül annál a jelenetnél maradtak csöndben, amikor a karmester a teheneknek vezényelt. Na most nem lett volna jó ezt a filmet ilyen vágható csöndben végignézni? De. 

Onnan még elmentünk a Liszt Ferenc térre, megittunk egy bambit, jót dumáltunk, mint mindig, elsétáltunk a Bajza utcáig, ahol parkolt, végül hazavitt, mint mindig. 

2 megjegyzés:

  1. Na, igen.... többnyire örülök, ha nagyon gazdaságtalanul egyedül nézek végig egy filmet egy kisteremben, mert magamnak nem csörgök, nem eszem hagymás-mustáros pattogatott kukoricát, nem böfögök és nem kommentálom hangosan a filmet...

    pénteken láttam a Mustang című török filmet, érdemes megnézni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is ültem már párszor teljesen egyedül moziteremben, tényleg szuper élmény! Az "én, te, ő" c. filmet többször is megnéztem annak idején, vagy tök egyedül, vagy volt még rajtam kívül 2-3 ember a teremben.

      Kíváncsivá tettél, meg fogom nézni!

      Törlés

A robot kikapcsolva.