Tegnap végre kiolvastam egy könyvet. Én sajnos nem vagyok nagy könyvfaló. Lennék én, de nem jut rá idő. Szerencsére a metrón és buszon mégis jut.
Vámos Miklós Tiszta tűz c. könyvét faltam fel. Pont nekem való volt, mert könnyed és pörgős (vagy andalítós), nem kellett megerőltetnem az agysejtjeimet a korai metrón, munka utáni buszon.
Az eleje és a vége kifejezetten tetszett. A közepével nem tudtam mit kezdeni. Nem szeretem a "mi lenne, ha" elmélkedéseket, azon a részen nehezen rágtam át magam. A többi rendben volt, sőt, megragadó.
Amikor a barátnőmmel beszélgettünk, hogy éppen ki mit olvas, és mi egyebet olvastunk Vámos Miklóstól, kicsit utánanéztem a wikipedián és kikerekedtek a szemeim a magánéletén, ugyanis a könyv utolsó részében elég sok minden visszaköszönt onnan.
A kedvenc szó, amit a könyvben használt: ideodázni.
Az eleje és a vége kifejezetten tetszett. A közepével nem tudtam mit kezdeni. Nem szeretem a "mi lenne, ha" elmélkedéseket, azon a részen nehezen rágtam át magam. A többi rendben volt, sőt, megragadó.
Amikor a barátnőmmel beszélgettünk, hogy éppen ki mit olvas, és mi egyebet olvastunk Vámos Miklóstól, kicsit utánanéztem a wikipedián és kikerekedtek a szemeim a magánéletén, ugyanis a könyv utolsó részében elég sok minden visszaköszönt onnan.
A kedvenc szó, amit a könyvben használt: ideodázni.
megint meg fogok próbálkozni vm-sal - már többször próbáltam, és valahogy sosem... de annyian dicsérik (a tiedet is ahhoz számolom)
VálaszTörlésNekem teljesen véletlenül akadt a kezembe, gondoltam beleolvasok és nem bántam meg.
Törlés