2 mozi, 3 pizza

Ezen a hétvégén kipurcantam, pedig nem voltam bulizni, csak egyszerűen kripli vagyok, nem bírom szuflával. Márpedig a gyerekek legfeljebb reggel 7-ig alszanak, aztán nincs mese, nekem is muszáj kitápászkodnom az ágyból és beindítani a gépezetet. 

Szombaton a szüleim partit baráti összejövetelt rendeztek, ezért én már reggel 8-ra begyúrtam a pogácsát, mert abban elég jó vagyok. Évek óta Limara péksége sajtos pogácsáját sütöm meg, ha sütök. Garantált, hogy valaki elkéri a receptet kóstolás után, mert tényleg finom.
Aztán anyukámmal bekevertünk két adag képviselőfánkot. Hogy az mennyire melós! Leszakad az ember karja, miközben keveri a tésztát. Mi még gépek nélkül csináljunk, fakanállal, ahogy Horváth Ilona írja. Közben persze a gyerekek hátráltattak, ők is akartak mérni, keverni, önteni... Közben veszekedni, hogy ki mérjen, keverjen, öntsön először. 

Ebéd után kicsit lefeküdtem aludni a gyerekekkel, aztán leléptem mozizni. Először az Olasz Kultúrintézetben néztük meg a "L'ultima ruota del carro" (Az ötödik kerék) című 2013-as filmet. A filmről nem mesélek semmit, csak annyit, hogy tetszett. Ugyan többet vártam, de ne kukacoskodjak már annyit! Tényleg tetszett. Az volt a baj, hogy mindig izgulok a film közben, hogy tetszik-e a mozipartneremnek. Ez a film elég könnyed sztori volt, "bármelyik" olaszról leforgathatták volna. Én értettem, sőt, a római helyszínek rendre agyon is ütöttek, de azt hiszem, Gáspárnak nem annyira tetszett.
A lényeg, hogy végre eljutottam az Olasz Kultúrintézetbe. Azt hiszem, 2008-ban jártam ott utoljára. Azért az nem tegnap volt.

Az intézetből elgyalogoltunk a Pizza Quadrába pizzázni (mi mást?). Sajnos a nagy Béres Alexandrázás után befaltam 3 szelet pizzát, ami megdobta a mérleg nyelvét a csillagok felé. Le van ejtve! A pizza isteni volt!

És még mindig nem volt kedvünk hazamenni, így esett meg, hogy elgyalogoltunk a Művész moziba és megnéztük a Spotlight című filmet. Erről a filmről én semmit, de semmit nem tudtam, még azt sem, hogy Oscart nyert. Ennyire vagyok naprakész. Szuper film. Valódi történetet dolgozott fel, mégpedig a bostoni pedofil papokról. Úgy indult, hogy 13 papról sejtették, hogy fajtalankodtak, aztán ez a szám felduzzadt 90-re, a nyomozás végén pedig 249 papot buktattak le, csak Bostonban.
Igaz, piszok fáradt voltam, voltak pillanatok, amikor majdnem elaludtam, de tetszett a film, izgalmas volt, ezért sikerült végig ébren maradni. Szeretem, amikor beülök a moziba egy olyan filmre, amiről semmit nem tudok.

Végül elgyalogoltunk az autójához, mint mindig, aztán hazavitt, mint mindig.

Másnap megint megtöltöttem egy adag képviselő fánkot, porszívóztam, tettem-vettem, mire megérkeztek a tesómék a szüleimhez már elég fáradt voltam, de még csak akkor jött az igazi kiképzés. Négy gyerek, öt felnőtt, egy kutya. Délután négyre mindenki kiborult a sorból, annyira kemény volt. Négykor bepakoltam az enyémeket az autóba és hazaindultunk Budapestre. Az alvó fiamat becipeltem a lakásba, ami nem lett volna nagy kunszt, de három ajtót kellett kinyitogatni, miközben a gyerek a kezemben lógott. Este jóval kilenc előtt már aludtunk mindhárman. Elmondhatatlanul (értsd: nem tudom kifejezni magam, hogy mennyire, de mennyire) fáradt voltam.
Persze éjjel kettő körül felébredtem, lecsekkoltam az órát, aztán kiteregettem a második mosást, ha már így ráértem.