El kell mesélnem, hogy ma reggel az óvodában vettem észre,
hogy nincs meg a táskám. Ugyan az uzsonnás, könyves szütyő nálam volt, de semmi
más. Azt hittem agylobot kapok. Rohanhattam haza.
Miközben mentünk az ovi felé, a villamoson a lányom szólt, hogy le kell szállnunk. Egyetlen egy megállónyira lakunk. Én még
simán utazgattam volna. Eléggé el voltam merülve a gondolataimban. Pontosabban
kongott az ürességtől a fejem, nem gondoltam én semmire.
Miután leadtam a gyerekeket az oviban és amikor tudatosult bennem, hogy se bérletem, se pénztárcám, se iratok, se smink, se semmi nincs nálam, és gyalogoltam az autóhoz, mert metróval és busszal
már nem értem volna időben a munkahelyemre, mit látok? Büntit. Kettőt is. Ezek
szerint lejárt az éves kerületi ingyenes parkolási engedély (saját
autóval parkolok a saját kerületemben.) Sajnos csak hétvégéken járok autóval,
egyébként leparkolok vasárnap és onnantól békávézok péntekig. Ráadásul nem a saját utcánkban
találtam helyet legutóbb, hanem a szomszéd utcában, azt is négy-öt kör után, ezért sem láttam, hogy már rajtam a bünti. Még jó, hogy nem kerékbilincset raktak az autóra.
Az is szerencse, hogy 15 napon belül kell befizetni az
alacsonyabb összeget. Természetesen megpróbálom kisírni, hogy velem ne
vicceljenek már, töröljék el a francba. Gondolom első körben beintenek, hiszen
a kerületnek semmi köze nincs a parkoló társasághoz, „logikusan”.
Mindez azért, mert már korán reggel kifüstölt az agyam, a gyerekek készültek összekapni, és nekem már ettől is kifeszültek az idegeim. Mondom, még nem pattant ki az igazi balhé, még csak készülőben volt.
:( az ilyen napokon kéne hazamenni, visszafeküdni egy nagy teával vagy kakaóval és olvasni vagy aludni másnapig
VálaszTörlésEgyetértek! De sajnos folytatódott a széria. :(
VálaszTörlés