Allarme

Reggel hét óra volt, amikor kutyagoltunk az ovi felé. A rabbiképző sarkán egy férfi szólt, hogy inkább a másik oldalon menjünk tovább, mert találtak egy elhagyott csomagot. Természetesen átmentünk a másik járdára és gyorsabban szedtük a lábunkat. A gyerekek kérdezgetni kezdtek, hogy mit mondott a bácsi, én meg elmagyaráztam nekik, a lehetőségekhez mérten. Persze finomítottam, nem is értették hol a baj, ezért tovább kellett fejtegetnem a problémát: tilos csomagot elhagyni, mert bármi lehet benne. Szerencsére megérkeztünk az oviba, nem volt mód tovább kifejteni a problémát. Igaz, jobb, ha a gyerekeket nem vágjuk át, tudom.

Amikor jöttem ki az oviból, már ott állt két rendőr is, őrizték a csomagot. Kemény meló, komolyan, mi van, ha nem vaklárma?
Én is láttam, egy rendes hátizsáknak kinéző csomag volt, gondosan elhelyezve a két épület illeszkedéséhez, ahol a csatorna fut. Szerintem abszolút nem véletlenül ottfelejtett csomag volt, sem egy hajléktalan batyuja. Ez egy figyelmeztetés volt.

Amikor jöttem el, majdnem visszafordultam, hogy szóljak a rendőröknek, hogy csináljanak már valamit, persze észbe kaptam, nyilvánvalóan a profi tűzszerészekre vártak, tényleg akkor találhatták, amikor mentünk az ovi felé, hiszen még csak az az egy férfi állt ott. Feltételezem, hogy a rabbiképző munkatársa lehetett. 

Arra is gondoltam, hogy visszafordulok és elhozom a gyerekeimet. Ott toporogtam, a fejem tetején a hajam összeugrott és libabőrözött (a skalpnál), és azon töprengtem, hogy mi a francot kell ilyenkor csinálni. Mi az észszerű? Aztán arra jutottam, hogy ma már összevont csoportokkal dolgoznak az oviban, és a hátsó teremben kezdtek. Azért odatelefonáltam, hogy legyenek résen. 

Felhívtam N-t is, a gyerekkori havernőmet, ha már a gyerekeink egy csoportba járnak, hogy kifaggassam, ő mit látott. Ma a férje vitte a gyereket az oviba, ezért ő semmit, de később megírta e-mailen, hogy mire a férje arra járt, már csomó rendőr és hivatalos ember hemzsegett a környéken. 

Én eddig azt gondoltam, hogy ebben a mi porfészek országunkban nyugi lesz, nem érdekelünk mi senkit, de ma ezt a véleményemet sztornóznom kell. Elég jól beszarattak. Sajnos akinek mesélem, nem érzi át eléggé, két percen belül lapoz és a flörtjeiről, ebédjéről, tegnapi tv-műsorról beszél. Nem azt mondom, hogy tíz (húsz? harminc?) percig kellene huhogni, de ennél kicsit több átérzést gondoltam. Végül is tényleg, mennyi időn át "kell" szörnyülködni, magam sem tudom. Csak azt tudom, hogy a gyerekeim 100 méterre voltak az elhagyott csomagtól és én ettől alaposan megijedtem. Ez volt a céljuk, ügyesen elérték.