Parádés törióra

Rendszeresen úgy indulunk el reggelente az iskolába, mint a málhás. Ma két iskolatáskával, (az egyiküké rémesen nehéz, a másikuké csak hétfőn reggel és péntek délutánonként botrányosan nehéz, mert akkor kell hazahoznia az összes könyvet illetve hétfőn visszavinni, felettébb érdekes, tavaly ez pont fordítva volt, a fiamnak kellett hurcolnia minden nap mindent, soha nem értettük, idén neki nem kell, csak a lányomnak... a lányomnak azt mondtá, hogy azért van erre szükség, mert mi van, ha hirtelen be kell zárni az iskolát? Akkor majd nem mehet be senki a cuccokért /márciusban be lehetett menni/), egy uzsonnás szütyő (reggeli, ebéd, uszonna, nasi), a klarinét (ráadásul ma van a zene világnapja), a lufis szatyor (tematikus hetek vannak, most a szüret folyik, lufiból csináltunk szőlőfürtöket, de csak kettőt, mert az első olyan randa lett, hogy már csak egyhez volt kedvem újra nekiállni szarakodni), tesicuccos szütyő, történelem szorgalmi feladatoknak egy egész szatyornyi.

A történelem szorgalmi állati jó feladatsor volt, kifejezetten élveztem (volna, ha nem egy konstans rohanás volna ez a kiba' élet, eléggé elegem van, minden áldott nap a karáncsonyi leállást várom, de még inkább a nyarat, de az is lehet, hogy a legjobban egy újabb három hónapos karantén jönne jól... amit akkor persze utáltam, pfff, akkor legyen egy lakatlan sziget, azt még nem próbáltam, se wifi, se semmi, se senki, csak a kedves szitakötők és én, éhes párduc és cápa sem kell, unom a stresszt).

Vissza a szorgalmi feladatsorhoz: kellett készíteni egy családfát. Nem is könnyű dolog, ha az embernek ennyi sok rokona van, az apósomnak (illik hozzátenni, hogy ex? hát hiszen már más nő jár hozzá sk konfitált kacsavacsorákra) ráadásul két felesége is volt, tehát a gyerekeimnek vannak félunokatesói is. Valószín tök fölöslegesen, de rábiggyesztettük őket is (most jut eszembe, az új nőt és a gyerekét nem rajzoltuk fel, nem jutott eszünkbe). A családfában aláhúztam pirossal, hogy apukát és engem ugyanúgy hívnak (Gabi és Gabi), meg a nagyanyáinkat is (Vilma és Vilma), és a legérdekesebb dolog, hogy a dédapáink 20 km távolságban születtek a Vajdaságban az 1800-as évek végén, aztán onnan az egyikük Párizsig jutott el, a másikuk Budapestig (az enyém). 

Aztán össze kellett gyűjteni pár régi tárgyat. Apukám összeszedett pár cuccot, például a majom alakú réz szivarvágót, a saját és a nagyapja kalamárisát, pecsétpárnát. Imádom az ilyen régi tárgyakat, dohosak, kopottak, de olyan izgalmasak. A márvány köpőcsészét nem küldtük be, az baromi nehéz, meg a kardokat sem, meg a lövedékeket sem, de csak azért, mert a tanár kikötötte, hogy ne essünk túlzásba, elegendő 4 tárgy (meg amúgy ezeket megette az idő, egy érintés és kis cafatokra bomlik szét, jobb nem is hozzáérni, kivétel a márvány köpőcsésze, az jól bírja). 

Kellett készíteni egy címert vagy egy pecsétet. Lévén minden nap délután 6 után fogtunk neki (már amikor nem tornán voltak), én akkor végzek a munkámmal (van, amikor fél 7-kor), nem nagyon törtem magam, hogy pecsétet gyártsunk példuál krumpliból (mi másból?), ezért a címer mellett döntöttünk. Címer, ami jellemzi a gyereket. Rakott bele lovat, cimbalomverőt, francia és magyar színeket, még lovat, meg még valamit, nem emlékszem már, talán egy trambulint. Ja, tudom: unikornist (hogy ez mitől jellemzi őt, passz).

Ha már történelem, meg kellett kérdeznie a gyereknek a nagyszüleit és a szüleit, hogy meséljen a régmúltról, ezért felhívta a szüleimet, hogy "Szia, én vagyok, mesélsz, hogy mi volt régen?". Apukám hirtelen nem értette. Már leírta a lányom a füzetbe Mongóliát, a moszkvai olimpiát  (apropó, meséltem már, hogy a dédanyám testvére olimpikon volt? Aztán most kutatom, szerintem nem járt ő olimpián, valahol elferdülhetett a családi legendárium, de azért 100 évig jó lehetett ezt hinni), meg Kelet-Berlint, amikor is rájöttünk, hogy a feladat címe "gyerekkori" emléket ír, akkor gyorsan odaírta még a körmöst, a lovasszánt, az autó nélküli utcákat, amelyeken biciGlizni lehetett, g-vel (amikor gyerek voltam, én is azt hittem, hogy jól hallok). 

Kódexlapot is kellett készíteni, ez könnyű volt, csak egy díszes, csicsás iniciálé kellett hozzá, némi szöveg, cicomás keret és kész is volt. 

Nem történelemhez kapcsolódott, de egy eszményi napot is le kellett írnia, és mit választott? A lovaglást tárgyalta. 

Bárcsak maradna ez a tendencia, hogy ilyen érdekes feladatokat kapnak, amelyek megmozgatják az egész családot. Mindenesetre megírtam a tanárnak, hogy milyen szuper volt.