Izgulok: mindjárt kezdődik az óvoda

Magyarul a mókuskerék. Karácsonyig oda se neki, négy hónap pedálozás. Ki fogok murdelni. 

Azt meséltem, hogy az utolsó szülői értekezleten szavaznunk kellett, hogy legyen-e apák napja?

Az anyák napja magától értetődő volt, a gyerekek készítettek kis ajándékot, fel kellett ülni a rózsaszín, csupa virágszirom szofára ott mondták el a cuki kis verset,,volt a gyerekek által készített sütike, az apák napját meg meg kellett szavazni, legyen, ne legyen? A kis fiatal óvónő vicces, játékos műsort akart rendezni, apa-fia közötti vetélkedőt, ilyen interaktív dolgot. Persze én felemeltem a kezem és megkérdeztem, hogy nem lehetne-e esetleg kis ajándékkal készülni, ugyanis nem minden apuka tud részt venni az eseményen (pl. az én gyerekeim apja). 

Persze rögtön mondták, hogy nem. Ennyi: nem. És hozzá pár kikerekített szem (nem kamuzok :(((( ).

Én egyszerűen nem értem, hogy mi a franc ez a mérhetetlen rugalmatlanság. Miért evidens, hogy anyák napjára készülnek verssel, sk sütivel, sk ajándékkal, felcicomáznak egy "szeretetsarkot", szóval rendesen rágyúrnak. Apák napjára meg szavazgatni kell. Aztán el is maradt, érdeklődés hiányában. Franciaországban bezzeg...

Mi szülők viszünk be az intézménybe egy csomó eszközt, hogy egyáltalán legyen, de abból nem tudtak hajtogatni az apáknak egy szaros repülőt sem. Semmit. Sőt, még fintorgást és szemforgatást kaptam. Rendesen fosok már, hogy megint hogy reagálnak rám. Már inkább kussolok, mint megszólalok. 

Holnap családlátogatásra jönnek, mivel tavaly lemaradtunk erről az epizódról. Izgulok. 

Na, "kidühkitörködtem" magam. 

Ui.: Tornázni is ma mehettem utoljára. Megint el fogok hízni*? Torna nuku, ellenben a gyerekek maradékait meg kell majd ennem, mert ennivalót nem dobunk ki? 

Ui2.: Mindeközben velőig meg vagyok hatva önmagamtól (komolyan, bepárásodik a szemgolyóm), hogy a lány itt dolgozik velünk és még cuki is. Akkora endorfinfröccs, hogy segíthettem valakin, hogy arra nincs szó.


* még le sem fogytam rendesen...