A szobamérleg mondjon le!

Tegnap és ma is voltam tornázni, a mérleg továbbra is az ellenségem, viszont a tükör már kezd megszelídülni.

Konkrétan Milonka posztjától kaptam gellert, hogy elmeséljem, a minap beszélgettünk, beszélgettünk skype-on a gyerekek apjával, de már későre járt, mondtam neki, hogy mennem kell aludni, mert másnap korán kell kelni, ugyanis reggelente tornázni járok. Csodálkozott. Holott annak idején még futni is jártam. Megkérdezte, hogy fogytam-e (május óta nem találkoztunk), mire én elküldtem magamról egy fotót és... azt sem mondta, hogy fapapucs. Semmit. Nem, mintha udvarolgatnia kellene, megszoktam én ezt, csak hát érkeznek kis visszajelzések innen-onnan, hogy látszik az átalakulásom és tőle meg semmi, de semmi, de semmi, pedig arra törekszik, hogy újra együtt legyünk. Nem valami tehetséges french lover. 

Mutatok "ilyen volt, ilyen lett" képet, hogy értsétek.

Nem kamu! Nem tudtam behúzni a hasam!!! 

Nem kamu! Már be tudom húzni a hasam, de nincs rá szükség,
elég, ha kihúzom magam.
13 éves korom óta görbén tartom a hátam, biztos értitek miért.

Update2: Júnus 30-án vettem meg a fitleszbérletet, tehát a második fotó bő egy hónap eredménye. Azért nem piskóta...