Helyzetjelentés

Reggel hét óra van. Nem magamtól keltem fel. Még aludhatnék, mert a gyerekek is alszanak, de engem felébresztettek a szülinapom alkalmából. Ha félig tele van a pohár, akkor most örülni kellene, micsoda figyelmesség. Ha félig üres, akkor meg lecsapni, mint a taxiórát, hát a nénikéjét ébrezze fel, mikor szombat van, ráadásul vakáción vagyok.

Izgulok. Ma úgy tervezem, hgy beugrom Párizsba a Musée d'Orsay-be. Vagy mindegy hova, csak hay legyen ez a nap az enyém. Úgy sejtem, semmi nem lesz belőle.

Tegnap is Párizsban voltunk. Az én gyerekeim most látták életükben először az Eiffel-tornyot. Fel is akartam vinni őket, de a lifteknél elviselhetetlen sorok állnak meg hát szerintem gyalog az igazi, ahol még sor sem állt a kasszánál, de a kölykeim nyafogtak, pedig nem volt meleg, így nem mentünk fel. Laza vagyok, már el tudom engedni a kis rózsaszín elképzeléseimet. Inkább a béke és nyugalom, mint ragaszkodni az aktuális ötlethez. A torony lábánál van egy játszótér, bezzeg ahhoz nem voltak fáradtak. Aztán elindultunk éttermezni, de abból is csak egy szendvics lett, tartva magunkat az "inkább béke és nyugalom" elvhez.

Elzarándokoltunk a dédi szülőházához. Itt most csak sóhajtozni tudok.

Onnan megint játszótér. De legalább már én is szusszanhatok egyet-eyet ezeken a tereken.

Aztán hazajöttünk, Banditát és engem leraktunk aludni. Apjuk és Macska elmentek a dédihez. Bandi, amikor felébredt és megtudta, hogy a többiek a dédinén vannak a kórházban, dühkitörést kapott, de mázli, mert hamarosan megjelent az apja és minket is elvitt (15 perc autóút). A rizs alatt eloltotta a tüzet, éppen a vacsorát kezdtem el készíteni. A dédi tegnap jobb formában volt.

Este újra neki veselkedtem a rizsnek, ami piszok lassan főtt meg. Már mindenkinek kopogott a szeme. Inkább feldobtam főzni egy kis tésztát is (de kurva fontos témák... :D ), biztos, ami biztos, de jól is jött, mert hogy, hogy nem, de anyósom és sógorom is szívesen eszik a főztömből. Azért picit bosszant, hogy ők hozzám képest úgy dupla, vagy háromszor annyit keresnek, mégis én vásároltam be rendes kajára valót a gyerekeimnek, aztán meg elfogy a rántott hús (Bandi kedvence, aki meglehetősen rossz evő, így biztosra mentem, csak egyen). Jó, hát nem kellene mocskolódni, még csak négy napja vagyunk itt, de többek között apjuk ezért is költözött el innen... A gatyája ráment ezekre a hülyékre, akik felzabálták a bevásárlását.

De hogy valami szépet is írjak... Ma vagyok 42 éves. Nem piskóta. Tegnap még 36 voltam. Gondolom jövőre 50 leszek.

(Nem javítok, kiposztolom, felébredt Bandi, enni kell adni neki. Bár itt van apjuk, intézkedhetne..)