Francba

Reggel 5.30. Felfáztam. Most visszafelé számolom a perceket, nyisson már ki a patika. Nagyon régen voltam felfázva utoljára, nincs nálam biztonsági ellenszer. Itt Franciaországban ráadásul "infection urinaire-nak" hiívják, húgyúti fertőzés, nincs mit csodálkozni ezen, mert hiába dübörög a gazdaságuk, attól itt is vannak hiányosságok, pl. kezet nem mosnak wc után (amit már meséltem).

Tök kínos lesz így ez a maradék négy nap. Például éjjel, ha valaki pisilni megy, nem húzhaja le a wc-t. Szerintem kifejezetten undirító. Majd reggel lehúzza valaki a sok, brrr, nem is folytatom.

Ma vendégek jönnek. El sem lehet bújni kicsit megmelegíteni a hasam vagy százszor pisilni menni. Tök kínos. Erről pedig rögtön az jut eszembe, hogy naná, hogy a gyerekekkel sem törődnek igazán, nem adnak nekik enni, egyetlen egyszer sem főztek nekik (de megenni, amit én főzök, az megy), nem fürdetik meg őket, nem jatszak velük. Anyósom azt mondta, amikor feldobtam neki a labdát, hogy miért kurva nehéz Franciaországban, hogy majd ő összeyűjti az unokákat a vakációk idején és majd ő felügyel rájuk. Na ilyen cuki felajánlással teli a padlás. Lófasz valósulna meg belőle. Hat év alatt elég jól megtanultam, tudom, hogy nagyon jó a szíve, ígérni tud, aztán meg semmi nem lesz belőle.
Nem is értem, hogy képzelte. Franciaországban minden hat hét óvoda és iskola után két teljes hét vakáció következik. Na most anyós unokái országon belül 6-700 km távolságra vannak egymástól. Valószínűleg anyósnak szüksége lenne egy kis önismereti terápiára. Persze be lehet iratni a gyerekeket napközis táborokba is, már ha jut hely. Azt nem tudom, hogy mennyibe kerülnek, de nyilván bazi drága, mert itt mást sem hallok azóta is, hogy "à la vache, c'est chère", azaz a tehén mindenit, de kurva drága minden és én ettől kiborulok. Amint meghallom, kifutok a világból. Eszméletlenül demoralizál. Basszuskulcs, értem én, hogy világ életében segghülye volt a pénzügyekhez, értem én, hogy a fogyasztói társadalom valódi áldozata, mert mindig vásárolnia kell (pl. porcelánbabákat, hajtogathatós babaházakat, hímezni valót, önfőző rizsfőzőt, kávéfőzőt havonta és sorolhatnám napestig...), de azt nem, hogy mire fel mond olyanokat, aminek semmi valóságalapja nincs. Arra akarok kilyukadni, hogy Magyarországon nekem jó dolgom van, a szüleim örömmel foglalkoznak a gyerekeimmel (enni adnak nekik, rendes kaját, tizsták, cukik), itt ez rohadt nehéz lenne, de persze 50 millióan meg tudják oldani, akkor nyilván én is meg tudnám.