Kontrasztok

Nem volt kedvem írni, holott lett volna mit. Most sincs kedvem, a cenzúra miatt. Most azért írok, mert ilyen melegben képtelen vagyok aludni, ömlik rólam a víz, ráadásul már pisilni is kell, de nem lehet, mert a szomszéd szobában a sógorom alszik meg gondolom a nagynéni is felébredne, ha mászkálni kezdenék. Kellett nekem ennyi vizet inni...
Az ablakban állok, ott írom ezt, a szobában megdöglök.

Tegnap felpattantunk a repülőre, hogy meglátogassuk a dédit. El is mentünk hozzá a kórházba. A felvázolt körülményekhez képest jól van. Rosszabbra számítottam. Igazából nincs  jól, valószínűleg az utolsó előtti pillanatban vagyunk. De tudtunk vele beszélgetni, vele lenni, lejött a szobájából a hallba, szóval ez még nem a vég.

Felvettem "magnóra", ahogy magyarul beszél. Soha egy percet nem élt Magyarországon, és amióta az édesapja meghalt, hozzávetőlegesen 35 éve, a magyar nyelv nem volt a mindennapjai része. Akkor kezdte újra használni, amikor én megjelentema családban, azaz 7 évvel ezelőtt.
Kicsit könnyeztem a kórházban, próbáltam visszafogni, de nehéz volt...

A dédi háza egy kis mézeskalács ház volt, ma meg? Megérkeztünk déli egykor, és az, hogy nem volt mit enni, normális, megszoktam már, de hogy rendrakással, porszívózással, irgalmatlan pókhálózással kezdjem az ittlétet, az lesokkolt. Hogy a picsában lehet úgy élni, hogy hajókötél vastagságú óriási pókhálók lógnak keresztül a plafonon ott, ahol élnek? Nem elzárt, használaton kívüli szobákról beszélek. Mesélem ezt én, aki nem vagyok egy tisztaságmániás, rendmániás.
A macska a konyhapulton eszi a zabálni valóját, egyébként meg kutyaszag mindenhol. Három ostoba divatkutya cirkál mindenfelé. A takarítónő már nem jár ide, mert minek? Anyósom elhitte magáról, hogy menni fog... Holnap még vasalni is fogok, előre látom... Én, aki soha nem vasalok. A konyhát pedig fertőtlenítem, utálom a macskákat, amelyek a konyhában szarnak a macskaalomba, utána meg a pulton, asztalon zabálnak, ja mert ezekből is kettő van.

A kórházban a közösségi teremből zongoraszó hallatszott ki, megnéztük, egy férfi zongorázott valódi zongorán  egy szem idős néninek. Ez egy geriantriai kórház.

Voltam a patikámban is, kifogtam a kedvenc patikusomat, aki, mint mindig, annyira kedves volt, hogy majdnem... Bőgtem? Amikor Bandita megszületett, lett nekem egy herpeszema számon és ez a patikus magyarázta el, hogy mit kell tennem, Nem intézett el annyival, hogy jónapot, zovyrax, 3500 forint, viszlát, hanem töviről hegyire elmondta, hogy mit mikor kenjek magamra és még csak eszembe se jusson megpuszilni az újszülöttet. Teljesen elolvadok ettől a nőtől.

Mindent fotódokumentálok, a kupit, a zongoristát, a mosdót...

Éjjel 3 óra lesz 2 perc múlva, kezd lehűlni a levegő. Jó éjszakát! Megpróbálok aludni.