A szülinapomat azzal kezdtem, hogy kivasaltam egy halom ruhát és ágyneműt. Anyósom tiltakozott, de én nem akartam az egész napot henyéléssel tölteni. Aztán rendet raktam és kisöpörtem a mosókonyhában (vagy sufninak is nevezhetném), ami megint kiakasztotta anyóst, de kit érdekel, nekem jól esett. Ő és gyerekei zöme egyszerűen zsigerből tiltakoznak a rend és tisztaság ellen. Anyóst még meg is értem, mert egy hippi, de a gyerekei? A fiait még csak-csak megértem, hiszen fiúk, de a lányait már abszolút nem. A lányok, ha rendes fiúval vannak, akkor makulátlan tiszták és rendszeretők, komolyan, mint egy lakáskultúra, olyan a lakásuk, de otthon az anyjuknál? Átváltoznak zombihippivé.
A sufni után elmentünk tortát venni nekem és Bandinak, hogy az apjával is megülhesse a szülinapját, aki a jeles nap utáni éjszaka érkezett meg. Sajnos nem volt kedvemre való torta, ezért csak egyet vettünk, de sebaj, mert délután, miután meglátogattuk a dédit a kórházban, még máshová is beugrottunk és ott lehetett tropezienne tortát kapni, amit én nagyon szeretek.
Senkitől nem kaptam ajándékot, de nem zavar. Felnőttem. Apukám is mindig azt mondja, neki ne vegyünk ajándékot, mindene megvan. Nekem is mindenem megvan. Nem érzem úgy, hogy plusz egy ruhadarab vagy egy pipere vagy egy könyv vagy egy virágcsokor endofinlöketet adott volna. Most ilyen időket élek. Jól voltam ajándékok nélkül is. Sőt, inkább örültem, hogy aznap én okozhattam örömet a dédinek a kis paprika formájú fülbevalóval. Ő nagyon szereti a magyar vonatkozású tárgyakat, ennek a fülbevalónak is örült, azon felül, hogy azonnal felvette, láttam is rajta.
A dédi egészen kivirult. Első nap még pocsékul volt, de két napja már nem pizsamában várja a látogatóit és fodrászhoz is elment, szép lett a haja. Igaz, oxigénpalack nélkül nem tudna létezni.
Tegnap a Disneylandban voltunk. Most voltam negyedszer és mondhatom, hanyatlik. Rögtön négy játék vagy nem működött (technikai okok) vagy felújítják. A személyzet ruhája sokszor lóg, mimt tehénen a gatya, mégis töretlenül telt házas az egész park. Nem felnőttnek való... Mi délután négyre kipusztultunk.
Apjuk elkísért az RER-ig, aztán visszament a Gare de Lyonra, ahonnan indult a TGV-je, ment vissza Aix-en-Provence-be. Jó fiú volt... Jó volt vele. A gyerekek imádják őt. Bőgtek, mikor megértették, hogy a papa megy vissza dolgozni.
Boldog szulinapot!☺ Talan meg van esely râ, hogy a dedi 1-2 evet kozottetek tolthessen. Vannak meg csodak...azert jo, hogy osszegyult a csalad! A piszkossagot meg ne szivd mellre! Lazits...Orulok, hogy Apu jol viselkedett☺ Szoritok nektek! A dedinek is, hogy tortenjen csoda! Puszi! A
VálaszTörlésEn Ausztriaban voltam par napot! Jo volt.