2014. december 10., szerda

Túl sok só

Még mindig érzem, négy hónap hazaköltözés után is, hogy a felvágottak itthon sokkal, de sokkal sósabbak, mint Franciaországban (bezzeg Franciaországban, ugyebár).

Eddig mindig befürödtem a sonkákkal, felbontás után két (kis jóindulattal három) nappal elkezdtek taknyosodni, brrr. Most kipróbáltam a főtt, füstölt (ami eleve azt üzeni, hogy kicsit sósabb ízt fogok kapni, mint a nem füstölttel) karajt. Jól nézett ki. Ráadásul rá van írva a csomagolásra, hogy szójamentes, gluténmentes, laktózmentes, tejfehérje mentes, abszolút jól hangzik. Elkészítettem a szendvicseket és  uhh, állatira sós volt. Már-már ehetetlen. Utána nem győztünk inni. Macskaszem annyira szomjas lett, mint még soha. 

Elolvastam a csomagoláson az információt: 2,64 g só van 100 g termékben. 100 g (12 szelet) termékkel a napi sóbevite 44%-a kipipálva. 

Elolvastam a francia Fleury Michon (nagy sonkagyár) weblapját. Ott azt mondják, hogy egy felnőtt napi 6 grammnál több sót ne fogyasszon (2,4 g nátriumot). Ha jó a szemem, 1,4 g só van 100 grammban! Jó, jó, kicsit csalok, mert ez a -25% sót tartalmazó termékre vonatkozik (azt vettük). Na meg ez... Itthon nem láttam még a boltok polcain sócsökkentett felvágottakat. Léteznek, csak rossz helyre járok? Elképzelhető.
Megkerestem a francia füstölt gépsonka leírását: 1,9 g só 100 g termékben. Erről beszélek. Kinyírják a sóval az artériáinkat... Jó, hát túlzok, egy csipet sótól csak nem lehet bajunk! Hm, az egész családnak magas a vérnyomása... Az összes nőgyógyász, akikkel találkoztam kategorikusan tiltotta a sófogyasztást a terhességeim idején. Egyéb súlyos betegségről már nem is akarok mesélni, ami szintén a só számlájára írható. Persze mondhatjuk azt is, hogy a sónak semmi köze hozzá, az a stressztől volt... (Maradjunk annyiban, hogy szerintem a só nagyon is bűnös volt.)

Szombaton Lindáék voltak nálunk, nekik sütöttem egy quiche-t. Abban a szalonna volt túlságosan sós. Majdnem ehetetlen volt az is. Bár Linda nem panaszkodott és mivel beszéltünk a témáról, kiderült, ő még a paradicsomot is jól megsózza.

Az is feltűnt, hogy a gyerekeim itthon nem kívánják a felvágottakat. Elutasítják. Az elején megkóstolták, de nem ették meg. Nem úgy, mint Franciaországban. Ha ma látják a hűtőben a felvágottat, hidegen hagyja őket. Pláne a kisebbet. Meg vagyok győződve, hogy az ő ízlelőbimbóik még nincsenek tönkretéve és ezért berzenkednek a sós ízektől.

Apukám régen nem főzött sósan, de most nagyon és a családnak már fel sem tűnik. Számukra az úgy tökéletes. Szerencsére ma már visszafogja a lovakat, amikor a sót rakja bele az ételbe, de ez azért van, mert az agyára mentem. Meglehetősen kitartóan sulykoltam belé, hogy a gyerekeknek tilos sót adni, iletve tényleg törekedjünk a minimálisra. Ma már kezd hallgatni rám, a főztje teljesen jó (húha, remélem nem arról van szó, hogy a mi ízlelőbimbóink haltak meg). Azért még résen kell lennem, mert hétvégén reggel a tükörtojást is meg akarja szórni. Eleinte még nem sajnálta sót (brrr, látványra is szörnyű volt), ma már csak pár mikroszemecske sót rak rá, mert hiába mondom, hogy nem kell, neki fontos a mozdulat. Felcsippenti a sót, vagy szórni, de meglegyen a mozdulat. Vagy a tudat, hogy legalább egy ici-pici sót sikerült az ételbe csempésznie.

A hírekben láttam (TV-ben? Hírportálon? Már nem emlékszem, de itt is írnak róla), hogy jövőre számos élelmiszerben kötelező lesz csökkenteni a sómennyiséget. Ezek szerint tudják az élelmiszeriparral és az egészségüggyel foglalkozók (nem tudom, hogy kinek az asztala lehetett ez), hogy túlsózzák a magyar ember szervezetét.

Ha nem zavarodok bele a nátrium, só, szódium hármasba, soha nem találok rá erre a fenomenális blogra:  h2so4.blog.hu 


14 megjegyzés:

  1. En nagyon szeretem a sot. Azert a gyerekeknek meg itt Fo-ban is csokkentett sotartalmu elelmiszert veszek. Nekem Magyarorszagon nem is a sotartalommal van bajom, hanem a felvagottak minosegevel. Persze lehet kapni mangalica felvagottakat arany aron, de az elore csomagolt, egy delutan alatt bekekulo-zoldulo sonkaktol agyverzest kaptam a nyaron. En ugy emlekszem nem is olyan regen meg azert jobb minosegu felvagottakat lehetett kapni. Szerintem maximalis profitot akarnak elerni es a minoseg egyre silanyabb, mert az emberek ugyis megveszik az olcsobbat, ha csak arra van keretuk:(

    VálaszTörlés
  2. Vivi, ahogy mondod! Mintha romlott volna a minőség és nemcsak a no name, hanem a márkásak is (kivétel a szalámi).

    A só... én is imádom, de basszuskulcs, ez a két különböző termék már elviselhetetlenül sós volt.

    A mangaliczát még nem próbáltam, ez igaz. Bár szerintem ilyen alapon az is túlságosan sós lehet, hiszen igazodniuk kell a magyar ízléshez. Hát nem?

    Vivi, amikor kommentelsz, tőled a robot kéri, hogy írj be automatikusan generált kódot?

    VálaszTörlés
  3. Na pont erről beszélek! Hogy Mo-on mennyivel alapból sósabbak az ételek, és milyen sósan főz a mamám. De én még itt Fro-ban is sokallom a sót, amikor nemrég teljesen le kellett állnom vele, egyszerűen nem ment. Sótlan terméket csak kenyeret lehetett kapni. Egyébként szerintem nagyon könyű rá- és leszokni a kevesebb sóra / sóról.

    VálaszTörlés
  4. jaj bocsánat, Tamko voltam, és nem robot! (tőlem elkérte a kódot, asszem mert nem g-fiókkal voltam bejelentkezve?)

    VálaszTörlés
  5. Biz én nem állítottam át semmit, mégis kéri tőlem is a kódot, holott be vagyok jelentkezve. :S

    VálaszTörlés
  6. Tamko, mondjuk a teljesen sótlan kenyeret nem nagyon szeretem, volt hozzá szerencsém, de tény, hogy itthon már tényleg túlzásba visszük a sót.

    VálaszTörlés
  7. Próba.

    Azt hiszem megint sikerült kikapcsolni a robotot (eredeti nevén Captcha...).

    VálaszTörlés
  8. Igen, kert. Igaz, a szalamik meg a kolbaszok jok, bar en jobban szeretem a francia szaritott kolbaszt, nekem az otthoni mar kicsit zsiros, biztos van mar otthon is nem fustolt, majd ranezek. Itt nagyon jo kolbik, sonkak vannak, Magyarorszagon meg van jo parizsi, csak vigyazni kell mit vesz az ember.

    VálaszTörlés
  9. Aha, a francia szárított kolbászok tényleg isteniek. Egyszer vettünk egy halommal a mezőgazdasági kiállításon. Mind másfajta volt. Kedvencem a mogyorós. :)

    VálaszTörlés
  10. Ez a captcha valami új blogspotos történet, másoknál is megjelent, nem csak nálad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor jó, már tényleg azt hittem, valamit elszúrtam. :)

      Törlés
  11. szerintem itthon semmiféle felvágottat nem szabad (nem érdemes) venni (sőt, semmiféle kész vagy félkész termékeket sem, ha nem muszáj) - tényleg minden, de sokszor még a kenyér is olyan sós, hogy csípi a számat (pedig sajnos mindösszesen öt hetet töltöttem egyszer Fro-ban) - de a többi adalék sem bizalomgerjesztőbb (ez is sőt)

    Mi felvágottat itthon sosem veszünk - téliszalámit (az is sós persze) vagy kolbászt, paprikás szalámi szoktunk (pld. a Békési nevűt - ez a felirata szerint mentes a felesleges adalékoktól), meg néhány féle sonkát - de persze sajtot szoktunk többfélét is (oké, azt is órákig vizslatom előtte)

    már nagyon jó májkrémet és pástétomokat tudok, meg egyéb kenyérre való kencéket :D

    VálaszTörlés
  12. a robotellenőrzés nekem nem jelent meg

    VálaszTörlés
  13. Martine, igen, igazad gan, a kenyer is tul sos.

    "Szerencsere" nem vagyok eleg tehetos, hogy gyakran vegyek felvagottakat... latod, megvettem a mindenmentes felvagottat, hatha az jo, de persze a sotol nem mentesitettek. De jovore mar rendeletbe foglaljak, kotelezo lesz kevesebb sot hasznalni az elelmiszeriparban.

    VálaszTörlés

A robot kikapcsolva.