Néha úgy érzem magam a munkahelyemen, mintha a nagy sikerű olasz Non ci resta che piangere (magyar címe: Nincs más hátra, mint a sírás) film vámos jelenetében lennék.
A két főszereplő, Roberto Benigni (Az élet szép, ezt a filmet azt hiszem sokan ismerik) és Massimo Troisi (Neruda postása) visszarepül a múltba, nevezetesen az olasz középkorba, ahol még Leonardo Da Vincivel is találkoznak. Egyik jelenetben egy szekéren utaznak, egy vámkapuhoz érnek. Egy katona eléjük pattan és nagyot kiabál "HEJ!!!", az íróasztalánál ülő vámbiztos pedig kigörgeti a papírtekercsét, amiről felolvassa a kérdéseit: "Kik vagytok?" Mit visztek? Jó, de hányan vagytok? Egy Forint!" A két főszereplőnek nincs is igazán lehetőségük válaszolni, mert a vámos egymás után darálja a kérdéseket meg hát a kérdéssor is abszurd. Mi az, hogy hányan vannak? Tisztán látszik, hogy ketten ülnek a szekéren. Mi az, hogy mit visznek? Csak egy kis kenyér és sajt van náluk. Aztán megint a képtelen kérdés, "jó, de hányan vannak?".
Nincs mit tenni, kifizetik az egy Forintot, és tovább haladnának, igen ám, de leesik a szekérről egy zsák, a katona pedig erre megint elordítja magát "HEJ!!!". A vámbiztos pedig megint kigörgeti a papírját, amiről a rendeletet olvassa fel és megint ugatva elhadarja a kérdéseit, mint egy agymosott: "Kik vagytok?" Mit visztek? Jó, de hányan vagytok? Egy Forint!". A főszereplők nem értik a szituációt, néznek egymásra zavarodottan, kínjukban már röhögnek, de kifizetik megint a kapusarcot. Végül már ők rikkantják oda, "HEJ!!!" és a vámbiztos megint: "Kik vagytok?" Mit visztek? Jó, de hányan vagytok? Egy Forint!"
Tegnap le kellett ugranom a főnökökhöz pár doksiért, a közvetlen kolléganőm pedig megkért, ha már arra járok, vigyem le az ő számláit is, hogy egy füst alatt írják alá azokat is. Amikor erre megkértem a főnököt, azon nyomban belekötöttek a kolléganőm egyik számlájába (a számla nem volt hibás, szokásos mederben készült), hogy az miért úgy van, ahogy. Én meg tényt közöltem, csak futár vagyok, nem tudom a választ (azt nem mertem mondani, hogy nem az én témám, nem az én asztalom, én éppen mással futkosok fel és alá, mint a mérgezett egér). Aztán teltek-múltak az órák, megint a főnökségnél volt dolgom és ők nyakon ragadták az alkalmat, kicsit elvették a jókedvemet. Hogy is volt az, hogy nem tudtam a választ a kérdésükre? - szegezték nekem a kérdést. Hm, itt már éreztem vesztem, lepörgött előttem a filmjelenet "Kik vagytok?" Mit visztek? Jó, de hányan vagytok? Egy Forint!", magyarázkodni kezdtem (hiba, naaagy hibaaa): miért ne segítettem volna a kolléganőnek, lehoztam az aláírandóit, mi ezzel a baj? Ez annyira kicsapta a biztosítékot náluk, hogy nyakon öntöttek egy vödör hideg vízzel. Jó kedved van? Viháncolsz? Nem tudod a választ arra, hogy milyen színű a kapitány lova, ha "a kapitány hajója 40 éves. Kétszer annyi idős, mint amennyi a kapitány volt akkor, amikor a hajó annyi idős volt, mint a kapitány most."??? Nagyon vigyázz magadra!
Ha lejár a próbaidőm (10 év munkaviszony után... értitek...) nehogy addig hergeljenek, hogy azt kelljen mondanom, "maaaa vaffanculoooo".
Imádom ezt a filmet, olasz körökben is alapműnek számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A robot kikapcsolva.