Keddi beszámoló a hétvégéről

Pénteken megérkezett a gyerekek apja karácsonyozni. Szombaton pedig elmentünk a gyerekekkel az Operaházba megtekinteni a Diótörőt. Csak hárman mentünk, mert amikor nekem eszembe jutott, hogy idén már csak nem kellene kihagyni, mint a tavalyit, amikor szuper páholyba szólt a jegyünk, ami ráadásul ajándék volt, azt hiszem belekeveredtem a mondatba*, tehát már október közepe volt és már majdnem elfogytak a jegyek. Én szó szerint az utolsó három egymás melletti jegyet vettem meg. Apjuk rendes volt, utánunk jött, miután szóltam neki, hogy a jegy csekkolásánál tájékoztatott a hölgy, hogy Bandita még annyira kicsi, hogy igazából neki ölben ülő jegyet kellett volna vennem (500 Forintos), ráadásul Macskaszem is az ölemben ült, mert ő sem látott volna sokat a saját helyén, pedig elég kicsi az Operaház, nem ültünk távol a színpadtól, de hát ha egy kétajtós szekrény ül előttünk, mint ahogy ült, akkor nézhetünk, csak nem látunk*. Így esett meg, hogy mellettem két üres hely tátongott és mi jó magyarokhoz híven még az ingyen cukros tasakot is ellopjuk, amit a kávéhoz adnak a szállodai reggelihez ezért* az utolsó felvonásnál már mind a négyen együtt voltunk, senki meg nem mondta volna, hogy csonka család vagyunk.

Bár az Operaház összement a mosásban, attól még igazán impozáns épület kívül is, belül is és rendesen megalapozta az ünnepi hangulatunkat. Többször bepárásodtak a szemeim a meghatottságtól. Először akkor, amikor megérkeztünk és a metróból feljöttünk a föld felszínére. Megütötte az orromat a forralt bor és sült gesztenye illata, hallottuk a kórust énekelni, gyönyörű volt a feldíszített karácsonyfa Arra gondoltam, hogy milyen régóta vágytam a kisgyerekeimmel együtt megnézni a Diótörőt. Aztán a kedvenc részeimnél is gőzpárásak lettek a szemeim. Amikor tudtam, hogy most jön a "szép rész" (tudjátok, minden szép zenének van legszebb része, amikor kiszakad a lélek a gyönyörtől) behunytam a szemeimet, de azért nem rázkódtak a vállaim, mint a Pretty Womannak.  

A gyerekek teljesen jól bírták az első két felvonást. Az utolsó felvonás utolsó 10-15 percében már ficánkoltak, de én készültem gumicukorral, így végül kimondhatom, példásan viselkedtek. Persze igyekeztem nem zörögni a cukorka zacskójával, csak akkor csempésztem ki belőle egyet-egyet, amikor tapsvihar volt. Apropó, Banditát annyira elkapta a hév, hogy tiszta meggyőződésből tapsolt és még kurjongatott is hozzá, hogy "brávóóó, brávóóó", mint a felnőttek. Eszement cuki volt! :)

Ez egy mozgókép

Vasárnap kiugrottunk a Vörösmarty térre a karácsonyi vásárra, amit persze játszóterezéssel kezdtünk, körhintával folytattunk és kültéri bábszínházzal fejeztünk be (a Gerbeaud előttivel). Nézelődni, mint régen, megboldogult hajadon koromban? Áhhhh! Miután kipipáltuk a három gyerekprogramot futhattunk enni. Szerencsénkre a gyerekek szeretik a Tejivót, ott rendeztünk vasárnapi ebédet.



* Folyamatosan belegabalyodok a mondatszerkesztésbe, azt sem tudom, hogy ki kivel van.