Statisztika

Éppen a kisfiamnak szervezem az első szülinapi rendezvényét, amit az osztálytársaival kíván megülni. Egészen sokáig megúsztam, lévén nyári gyerek, nyáron meg mindenki nyaral, de tavaly már leesett neki a tantusz, hogy neki még nem volt szülinapi partija.
A tavalyi szülinapi haccaccáré mindkét gyereknél elmaradt, mert akkor gyengélkedtem (pontosabban a fiamét nem tudom, hogy sikerült elbliccelni, a lányoménál meg még nem voltam százas), de idén nem akarom megúszni, mindketten megérdemlik, mert valójában nagyon jó gyerekek (kivétel, amikor nem, de ez egyre ritkább fordul elő, el sem tudom hinni, hogy eljött ez a pillanat, amikor... amikor nincsenek olyan sötét gondolataim, hogy hova a francba tettem a fejem, amikor két gyereket szültem /olaszul: ma chi me l'ha fatto fa'/).

A kisfiam osztálytársait nem nagyon ismerem, körülbelül három gyereket tudok felsoroln és snitt. Elkértem hát az osztályfőnökétől a fiúnevek listáját, hogy egyeztetni tudjunk, hogy ki jöjjön a partira. Ráadásul náluk nagy a fluktuáció is, idén már másik iskolában kezdett három fiú, az olasz, a görög, az iraki, tavaly pedig egy másik muszlim fiú is (nem tudom, hova valósiak, de Svájcba mentek élni), így most összesen kilencen maradtak. A kilenc fiúból háromnak magyarok a szülei, a többinek nem minden szülője (pontosan háromnak magyar-magyar, háromnak magyar+külföldi, háromnak teljesen külföldi). Kicsit olyan, mint Franciaországban, elég vegyes osztály, pedig sima gyalog VIII. kerületi iskola.

A kislányokról nem tudok semmit.