Csoda hátán csoda

A magasiskolában a hallgatók elkezdték felvenni a kurzusomat. Ez akkora adrenalinfröccs, hogy úgy érzem, mintha éppen befutnék a célba a maratonfutáson. Folyamatosan frissítem a Neptunt, nézem, hogy hányan vannak. De már annyian, hogy valószínűleg bontani kell a csoportot. Isteni!!! 

Ráadásul a mai értekezleten meg lettem említve az igazgató általrévén, hogy kitűnő értékelést kaptam a hallgatóktól, és én ott elősőre nem kaptam levegőt, utána nem hittem el (holott tudtam), végül elkezdtem írogatni privit a kolléganőmnek, hogy tényleg azt mondta, hogy én?!!! Kétszer is megkérdeztem, mert nem hittem a fülemnek, pont besercegett a vonal egy pillanatra meg a beleszédülés, hogy tényleg azt mondta, de tényleg???

Ezen felül most mesélte Krisztus barátnőm, hogy Riminiben megtartják A Nagy Turisztikai Vásárt, amire nem számított, most meg együtt örülünk.

Ezt impulzusból írtam, anyira örülök.