Hektikus csapongás

Most nem azért írok, mert volna mit, csak elmesélem, hogy mire jöttem rá. 

Egyetlen egy főfórumom maradt meg, immáron 10 éve pofázunk a lányokkal (személyesen is ismerjük már egymást). Babafórumnak indult, ki, mikor, hova megy cukorterhelésre és hasonlók. Ez az egyetlen egy fórumom nem balhézott össze egymással, soha, soha, soha, nem úgy, mint a többi, ahol hihetetlen nagy balhék tudtak kialakulni piszlicsáré nézeteltérésekből, de én nem erről akarok beszélni.

10 éve megy a sóderelés ezen a fórumon, pontosabban a többiek írkálnak, én csak ritkán tudok hozzászólni. Ők állandóan az utazásaikról beszélnek, ki, mikor, mennyiért, milyen feltételekkel hova utazott, melyik szálloda milyen, milyen a kaja, milyen távolságra van az állatkert, én ehhez hozzápislogni sem tudok. 

A mai téma viszont egészen érdekes. Megosztotta valamelyik lány Gyárfás Dorka wmn cikkét erről a kiváló maskarás műsorról, amiben celebritások beöltöznek tökig, talán még a hangjuk sem a sajátjuk, és egyéb celebritásoknak kell felismerniük a beöltözöttet. Nem azért, mert én akkora értelmiségi lennék, de hányok ezektől az értelmetlen műsoroktól. Egyet sem láttam belőlük, sőt, még a reklámját sem, de a gyerekeim szeretnék megnézni, mert erről beszélnek az iskolában, remek. Ezért tudok róla, mert ők dobták fel, hogy szeretnék nézni. (Nem engedtem nézni. De közben meg emlékszem, milyen szarul esett nekem, amikor apukám nem engedte nézni a The visitors c. borzalmat, és mennyire vágyódtam rá, mert mindenki azt nézte.)

Amire ki akarok lyukadni az az, hogy Nagy Ervin, forradalmár, aki a szintén forradalmár, gerinces Péterfy-Novák Évával vacsorázott (akinek nagy barátnője Borbély Alexandra is, Szentesi Írónő Éva is, tudom, mert követem őket instán, mert tetszik a munkájuk, életfilozófiájuk, ahogy kiállnak a Színművészeti tetejére, de ezt most majd átgondolom, hogy naiv vagyok-e), szóval Nagy Ervin is ott szerepelt a maskarás műsorban (nem szólt neki senki, hogy ez a műsor egy best magazin?), és meglepődött azon, hogy a tigrisből Eszenyi Enikő ugrott ki. De én nem erről akarok beszélni. 

Hanem arról, hogy a fórumon arról beszéltünk, hogy van az a pénz, amiért az ember elgondolkozik azon, hogy elvállalja a szarmelót. Az övön aluli melót is. Ahogy most Nagy Ervin, a Katona József színház színésze (volt) ezt a fost. És ezen a részen elmeséltem a fórumtársaimnak, hogy a főnököm felvillantotta, hogy mi volna, ha én is foglalkoznék a plazmagenerátorral. A mivel? - kérdezhetnétek. Lehet, hogy ezt még nem is meséltem nektek. Ez nem a dialízisszerű terápia, amit én "vércserének" hívok, hanem valami fura dolog... Be kell ülni egy szobába, aminek az ablakain, ajtaján sűrű rács van, elég félelmetes, simán csak ülni kell, egy gép meg pulzál, világít, színt vált, a design körülbelül a 70-es évek, és az ember ettől meggyógyul. Én nem találtam róla semmiféle olyan leírást, ami alátámasztaná azt, hogy ez nem egy sarlatánság. Olyan, mintha bullshit generátorral írtak volna valami szösszenetet (az élő organizmus rádiófrekvenciát sugároz, és ha ezt a bennünk lévő parazitára irányítjuk, akkor elpusztul, tehát ülünk a szobában, villog a gép, ami belénkrezonál, ami megöli a bennem lévő parazitát, vírust, gombát, herpeszt... és hogy állapította meg, hogy mindez bennem van? egy kis kütyüvel, és mondta, látod, itt vannak, és én nem láttam, mert nem tudtam, hgoy mit kell nézni, hát ilyen egyszerű pénzt keresni ezzel. Csak ennyit kell tenni, hogy megfog két pilinckát az ember a kezével, a gép meg már mutatja is a bennem lévő férgeket, ha meg nem mutatja, akkor fúj a kezemre egy kis fertőtlenítőt, és akkor a nedvesség miatt mégis becsipog, hát működik ez, isteni, egészen jól hangzik, már itt is vannak a gombák és herpeszek meg a többiek, de nincs gond, mert csak be kell ülni szobába, világítani és tádám, kirezonálja belőlem ezeket az élősködőket... a józan eszem is megállt... hova kerültem), és én ehhez adjam magam meg a nevem, villgogtassak fényt az embereknek pénzért? Nagyon durva saját magam szemen köpése volna. És azt is utáltam, hogy nem tudtam nemet mondani, amikor a főnököm megszervezte nekem (nem kértem), hogy menjek el egy ilyen kezelésre (vagy mire). Egyszerűen közölte, hogy szerdán 14:00 órakor vár a doktornő. Aztán kiderült, hogy annyira doktornő a nő, mint én. Semennyire. És a kollégáim kérdezgették, hogy mit mondott a doktornő, és én mondtam, hogy gyerekek, ez nem orvos, ez egy illuzionista, semmi más. De nem, a kollégáim nem értették, másnap és harmadnap is doktornőztek, és én ingerülten közöltem, hogy ez-a-nő-nem-orvos. Ha a főnök azt mondja, akkor az úgy is van? Vakon megbízunk? Elég hiszékenyek vagyunk. Aztán meg ráfordultak a "de ha ő ebben hisz? a hit nagyon erős dolog" témakörre. Ha valaki ért hozzá, megírná nekem, hogy ez a plazmagenerátor valóban gyógyít vagy valóban csak palira vesz? 

Elmeséltem ezt az okos kollégámnak is, aki először csendben hallgatott, mert rögtön átlátta, hogy mi a szitu, kétszáz éve dolgozik itt, naná, hogy tudja honnan fúj a szél. Ő annyit mondott, van az az élethelyzet, van az a pénz, ami miatt az ilyen szitut elvállalja az ember. (Nem vállaltam. Menekülök a téma elől. Pláne, mert kicsit ráinterneteztem a dolgokra, volt ott valami könyv is A szobában, és hát mit ad istván, mit nem? A tököm tele, de már megint a kiba' csentológiához vezetett, hát bazz, urvára dobbantanom kellene már.) (Aztán látom, valami fodrászatban is alkalmaznak ilyen villantós plazmát, az arcbőr regenerálására, több lábon kell állni.)

Szóval van az a pénz, amiért a Vígszínház volt igazgatója elmegy a balettba rangon alul ugrálni, ezek szerint. De nem ítélkezni akarok, mert lehet, hogy elsőre úgy tűnt. Szóval értem én, hogy kell a pénz. Vajon melyik az az állapot, amikor azt mondjuk, hogy mindegy mit, de valamiből élni kell. Lehet, hogy Eszenyinek elfogyott a pénze. Ki tudja. (Francba, máris itt a következő elmélkedés, itt lüktet a fejemben, a barátnőm egy éve hagyta ott a minisztériumot, mert kiégett az agya, aztán januárig dolgozott egy fix szerződéssel máshol, tehát a számításaim szerint ő 8 hónapja a megspórolt pénzéből él. Ehhez képest ezek a színészek keveset kereshettek, ha most el kell szegődniük tigrisnek, ja most jut eszembe, a Vajna Mágnás Miskáné is elszegődött ebbe a műsorba nemtom' minek, várjatok, rászűrök... kék dolognak, nem tudom mi lehet, de kék, szóval valószínűleg neki is elfogyott a pénze, óh, mennyi nehéz sors. Ronda vagyok, nem látok bele az életükbe és itt károgok, ez igazán csúnya viselkedés. Biztos csak irigy vagyok. Vagy a nagyanyám, ő volt ilyen epés.

A van az a pénz témánál meg eszembe jutott, hogy igaz, régen történt, az egyik barátnőm mondta, hogy el lehet menni gyógyszerkísérleti próbababának. Én komolyna elgondolkodtam, hát hiszen jó pénz, és még nem voltak gyerekeim. Az orvos havernőm meg mondta, hogy szépen üljek le, és ne hülyüljek meg. Így nem lettem gazdag. Sem halott.

Aztán a maskarás műsorról átkanyarodtunk a vérzivataros vírusra, ami még mindig itt tart minket bizonytalanságban. A fórumtársnő írta, hogy a cukrászdában az egyik pultos tesztje pozitív lett, de a cuki nem zárt be, hm. Ahogy az iskolák sem, holott már az én gyerekeim iskolájában is megjelent, két gyerek lett pozitív, és elindult a lavina, mindenki tudott mesélni hasonló eseteket, és azt is, hogy kinek, mennyi időre kellett vagy NEM KELLETT karanténba vonulnia, míg márciusban fogvacogva féltünk, és alig vártuk, hogy lehúzhassuk a rolót. A józan ész megáll. Meg még zuhanyzás közben jutott eszembe, hogy most Olaszországból kevesebb rémes hír érkezik, bár Krisztus barátnőm szomszédnője (kb. 50 éves) minden nap zokog, mert rettegve pánikol, hogy mind odaveszünk, de ott éppen most nem tombol már a vírus. Én már semmit nem értek. Teljesen megzavarodok. És arra is gondoltam, milyen igaz a vicc, hogy "szerencsénk, hogy nem 15 évvel ezelőtt történt ez a vírusmizéria, mert akkor egy Nokia 3310-essel kellene kígyós játékkal eltölteni a karanténokat", vagy hogy is szólt, és akkor tovább pörgött a gondolatom, hogy amikor még nem volt internet, akkor honnan tudtuk megnézni 2 másodperc alatt, hgoy tulajdonképpen pontosan mi is az az enzim, amit a selyemhernyó csinál az emésztőrendszerében, ami nekem jót tesz. Mondjuk, ha ez az ára, hogy én olyan karcsú legyek, mint utoljára 20 évesen voltam (21 éves korom óta csak hízok, hízok, hízok), akkor én nemcsak a selyemhernyó fekáliáját eszem meg, hanem magát a kis állatkát is. Valamit valamiért.