Igaz történet

Tegnap, amint siettünk a gyerekekkel a tornára, egyszer csak megláttuk Feri bát, az iskola őrmesterét (portás, aki minden gyereket ismer, árgus szemekkel vigyáz rájuk). Ő is meglátott minket, azonnal sietett felénk és megkérdezte, hogy láttuk-e Mimmót... mert eltűnt, nem ment haza. De nem is Mimmó anyja, az olasz mámmá riasztotta az iskolát, hanem egy másik gyereké, az ő nevét nem tudom. Ez volt 17:40 körül (éppen késtünk a tornáról). De mi Mimmót nem láttuk, viszont azt igen, hogy Feri bá eléggé kétségbe van esve... pedig sasszem, nem engedi ki a a kapun gyerekeket, ha nem látja a szülőt (hozzátartozót). Igaz, Mimmó már tavaly is egyedül járt haza, csak ez a másik kisfiú nem. Gondolom az ő szülei jöttek rá, hogy a gyerekek eltűntek... És indult a riadalom.

Aztán, miközben a gyerekeink tornáztak, mi Pankával beültünk, pontosabban kiültünk egy térre fényes nappal borozgatni traccsolni, és láttuk, hogy Mimmó anyukája, az olasz mámmá is keresi a gyerekeket. Ez látszik, mert tekergette a fejét jobbra, balra, telefonálgatott közben, fel-alá járkált, leült, felállt, elindult. 

Este, torna végén, amikor mentünk haza, pont ment haza Mimmó legnagyobb testvére, ott laknak a tornaterem mellett, meg is kérdeztem tőle, hogy meglett-e a tesója, de nem, még nem volt meg. Már 19:30 elmúlt.

Pankának bevillant, hogy Mimmó szokott bandázni egy másik gyerekkel is, akik (mutatta) itt laknak. Elekezdtük hát nézni a kaputelefont, hogy vajon mi a vezetéknevük, persze fogalmunk sem volt, de azért próbálkoztunk. Szerencsére meglátott a kapun belülről valaki, gondolom a házmester lehetett, mert kijött, megkérdezte, hogy kit keresünk, és mi csak személyleírást tudtunk adni és egy keresztnevet, de szerencsére a házmesternek kinéző ember tudta, kiről van szó. Rám bökött, azt mondta, maga jöjjön be, menjen fel a második emeletre, ott laknak balra. Felmentem, becsöngettem, egy gyerek nyitott ajtóablakot (nem az ajtót nyitotta ki, hanem csak a "fortocskát"), elmondtam, hogy mi járatban vagyok, Mimmót keresem, mert eltűnt, keresi az iskola, szokott veletek játszani, nincs itt véletlenül nálatok? Azt elfelejtettem mondani, hogy én egyáltalán ki vagyok és milyen alapon keresem őt, de nem volt náluk, bár egy vadidegennek miért is mondta volna el, hogy aha, persze, itt van... na mindegy... ez csak utólag jutott eszembe. Közben egy szomszéd üvöltözött a házmesternek kinéző emberrel, hogy milyen alapon enged be az épületbe bárkit, de ez az üvöltő ember nem tudoöm, honnan láthatott engem, vagy a kapu előtt a sok embert, mintha valami kamerát nézett volna, vagy nem is tudom, hogy honnan tudhatta, bár lehet, hogy az ablakból, passz, mindenesetre végig üvöltözött (elég szép épület, szép utca, nem is tudom milyen tapasztalatai lehetnek, ha így idegenkedik és óbégat).

Este írtam az olasz mámmának, megkérdezni, hogy mi a szitu, de nem válaszolt. 

Tudom, hogy Mimmó rossz kölyök, de azért mégis csak egy gyerek, és alapvetően kedves figurája a kerületnek, szerintem vicces, mókás kisfiú, de azért nem vagyok naiv, ismerem őket már hat éve, láttam, hogy az a kisfiú, akire azt mondják, hogy égetni valóan rossz gyerek, ezért a fiam lelkére kötöttem, hogy ilyet velem ne csináljon, hogy eltűnik, mert abból nagyon nagy baj is lehet. Még azt is elmeséltem a gyerekeimnek, hogy Mimmó anyukája mesélte, hgoy Mimmó elment a Kálvin térre és haza akartak vinni egy hajléktalanokat, hogy hát nincs hol laknia, lakhatna náluk (azért ez nagyon szép gesztus szerintem, csak hát na, érthető okokból a mámmá nem így érezte jónak, amit elfogadok véleménynek), szóval Mimmó állandóan bandázik suli után, ami nem baj, vannak gyerekek, akik egyedül járnak iskolába meg iskolából haza ilyen idős korukban, csak mittomén', még csak kilenc éves, szerintem kicsit korai úgy bandázni, ahogy ő bandázik (egyre távolodni az otthontól... azért a mi környékünk nem a békés, festői Lilaakác köz). Sőt, olyan is volt, hogy beült egy étterembe a haverjaival és megvacsorált. Ingyen. Meghívatta magát valahogy az éttermesekkel. 

Egyebet is hallottam szegény Mimmóról, de azt már az ismerősöm hallotta az ismerősétől, aki hallotta az ismerősétől, nagyon gáz sztori, el sem mesélem, mert remélem, nem igaz (de bullismo... iskolatársak 'asztatása). 

Az is baj, hogy húsz évvel ezelőtt egy ismerős nő kisfia meghalt, 12 éves lehetettt, az iskola udvarának kieső részén találták meg. Felakasztva. Ez a történet engem a mai napig sokkol. Az anya soha nem hitte el, hogy a saját fia ilyet megtett volna önmagával, de akkor ki? Idegenek? Miért? Hogy? Egy 12 évest? Az iskola udvarán? Egy budai, meglehetősen jó környéken? Hogy? Miért???? Nincs magyarázat. Csak a sokk. 

Én a gyerekeimmel tegnap jó hosszan beszélgettem az ilyen esetekről, hogy érezzék, nem jó dolog rossz társaságba keveredni, egyrészt, mert nagyon megüthetik a bokájukat, másrészt elviselhetetlen fájdalmat okoznának nekem, és láttam, hogy rendesen elgondolkoznak és megrendülnek, gondolkoztak, kérdeztek, én válaszoltam, együtt beszéltük meg a helyzetet, így most van esélyem, hogy valóban nem keverednek rossz társaságba.

Reggel már nem fértem a bőrömbe, és írtam az igazgató helyettesnek, megkérdeztem, hogy mi a helyzet Mimmóval. Mert ő is kereste rendületlenül. Meg még páran az iskolából. 

Azt válaszolta, meglett, minden rendben. 

Szerintem jónéhány embernek volt pár kegyetlen órája....

Friss: Mimmó meglett. Beült egy étterembe enni. Feri bá mesélte, mert megkérdeztem.