A káosz folytatódik

Mit ad István, mit nem, a gyerekeim apja tegnap felhívta a gyerekeket. A fiam éppen az udvaron volt, etette a cinkéket, így hát vele nem tudott beszélni, mert én nem voltam jó ember, elfelejtettem visszahívni apukát, amikor a madarak jóllaktak. A lányommal váltott pár szót.

Azt el akarta nekem mesélni apuka, hogy kórházban volt. A ça va, ça va illendőségből feltett kérdésre én azt mondtam, ça va (ezen még mindig tudok röhögni. "Megy? Megy." De semmiképpen nem lehet azt válaszolni, hogy "nem, bazz, nem megy".), és illendőségből én is megkérdeztem tőle, ça va? Amire ő elmesélte, hogy kórházban volt. És mi a baj? - kérdeztem. Na azt már nem mesélte el. Háromszor rákérdeztem, nem mesélte el, hírzárlat. Oké. Nem akarok tolakodó lenni. De míly érdekes, hogy, hogy nem, az én kórházi kalandom után most úgy érzi, neki is kellett prezentálnia egy kórházi benntartózkodást. Ugyan nem tudni, mi a baja, de na, hát jól hangzik, brühühü, 10 nap kórház (ezt azért elmondta). Öt éve nem fizet gyerektartást, mit hitt vajon, hogy majd most rimánkodni fogok gyerektartásért? Mikor úgyis tudom, hogy leráz? Mikor úgyis tudom, hogy befenyít? Mikor úgyis tudom, hogy lehülyéz? Mikor úgyis tudom, hogy apja fia?

A táppénz a holdon. Ma volt az isolai ebéd pótbefizetése. Beváltottam egy tartlalék 50-es titokeurót a cséndzsmániban tegnap este, hogy ma reggel azzal kezdhessek, hogy a gyerekeim iskolai élelmezését biztosítsam.

Aztán ma mégis jött a bankszámlámra táppénz. 24.valamennyiszáz Forint. Én nem tudom, hogy ez most melyik időszak. A kórházi? Az otthon töltött betegállomány? Lehet, hogy az ügyfélkapu.hu-n látszik, csak nem értek hozzá?

A biztosító sem fizet (a privát életbiztosítás, amit megspékeltem egy kis privát eü.biztosítással). Megírták, hogy sajnos annak idején, 12 éve úgy kötöttük a szerződést, hogy a kórházi benntartózkodás csak női betegségek esetén perkál, egyéb esetben tattacchialcazzo (juj, bezzeg, ne legyél már ilyen közönséges). Oké, hát jó, de a betegségre miért nem válaszolsz, tisztelt biztosító? A telefonos kisasszony azt mondta, az SM is beletartozik a biztosításomba. Aztán kiderült, lófisz, mert manapság olyan a biztosítás konstrukciója, hogy 20 féle betegségre fizet, de 12 évvel ezelőtt még csak 4-5 félére. Grrrr! Picsbeeee!
Mondjuk amikor szültem, akkor is leráztak. Először azt mondták, hogy a halvaszülés nem szülés. Aztán meg azt mondták, hogy a császármetszés nem szülés. Most ebben reménykedem még, hogy megint csak pancserkedésről van szó.

A cégem alfőnöke ma behívott (ez ilyen titkárnővel üzengető cég, kicsit olyan, mintha az Ewingéknél dolgoznék). Ő a fiatal főnök, akit bírok. Az apukája az, akitől zárlatos leszek. Behívott, megkérdezte, hogy vagyok. Hm. Mit lehet erre mondani? Legfeljebb annyit, hogy köszönöm, jól. Mert ha azt mondom, hogy nem annyira jól, akkor a munkáltató azt gondolja, selejt vagyok, és kidob. Ha azt mondom, jól, akkor meg miért voltam ilyen sokáig betegszabin? És olyan feladatokat ad, amibe belegebedek. Mindenesetre, ha manapság tőlem megkérdezi valaki, hogy hogy vagyok, akkor én szépen elkezdem itatni az egereket (úgy értem, ha nem kutyafuttában kérdezi meg). Halál ciki. Most ez mi lehet? A hormonok? Itt a menopauza a nyakamon? Vagy ennyire megrendültem? Ilyen érzékeny mimóza lettem? Helló Bezzeg, hogy vagy? És akkor elkezdek picsogni. Rémes. Kínos. Ovi.
Elmondtam hát, ha marad a jelenlegi állapotom, akkor boldog ember leszek. És ekkor belemerültünk, és elbeszélgettünk az SM milyenségéről. Arról, hogy a doktorok nem jósok, hogy várakozó állásponton vagyok, hogy egyszerűen nem tudni, hogy mi lesz. Summa summarum, mondta a főnök, hogy hallotta, mert mesélték neki, hogy szarban vagyok, és odatolt egy borítékot, amitől naná, hogy újra bőgtem (de ne ilyen látványos bőgésre gondoljatok, hanem csak a néma picsogásra, amikor folynak a könnyek, nem tudsz hova nézni, próbálod titokban letörölni a könnyeket, tisztára zavarban vagy, azt sem tudod, mit mondj...). Hetvenezer pénz. Nem tudom, hogy jött ki ez az összeg számukra, de kedves tőlük. Remélem, nem röghözkötés, mert ha szembe fog jönni velem valami csudálatos munka, akkor bizony én dobbantok. Mondjuk egyelőre semmi ilyesmi nincs a láthatáron.

Aztán fogok mesélni a sógornőmről is, aki éppen most végzi a pszichológia szakot és felettébb érdekes dolgok megállapítására jutott. De most rohannom kell értelmetlen munkát végezni. Kellene találni valami értelmeset. Hiszen hamarosan itt az év vége, ilyenkor jön rám a rapli, tudjátok. Mi legyek? Az SM-esek védőszentje? Vagy a hipszter varrónő? Vagy ápolónő? Vagy jógi? Mondjátok meg ti, mi legyek?