De azt még mindig nem értem, hogy amikor a kórházban voltam, és amikor a gyógytornász, aki egy végtelenül szimpatikus, barátságos, csinos és ízléses nő, miért nem mondta, hogy drága bezzeg, az ön esetében a következő tornagyakorlatokat javaslom: végezzen lábgyakorlatokat. Például pipáljon a talpával, feküdjön hanyatt és lóbálja a lábát a magasba, le, fel, le, vel, vágódjon kutyapózba, és mintha a kan kutya a fa tövét pisilné le, lábával le, fel, le, fel, aztán meg vágódjon hasra, kezeket tarkóra, mintha egy amerikai rendőrségi filmben éppen elkapták volna a zsaruk, jóganyelven kobrázzon, meg a tehénarc, meg a hollópóz (na jó, elrugaszkodtam... nézzétek csak meg, ez az: kakasana) és így tovább. Szóval miért nem mondta, hogy ezeket kell csinálni??? Jött, és megmutatott a sok diáknak, én voltam az orvosi béka, aztán elment. Jött, kicsit beszélgetett, cuki volt, aztán elment. Nekem meg nem volt annyi lélekjelenlétem, hogy leesen a tantusz. Nem kérdeztem rá, hogy mi a feladat.
Igen, tudom, pletykát ígértem, nem nyígást. Mindjárt írom, egy pillanat. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A robot kikapcsolva.