2019. november 8., péntek

Mérföldkő

Ma nem megyünk Svájcba. Sem moziba.

Életet kell átértékelni. Fontossági sorrendet állítani.

Nem túl könnyű.

Nem könnyű, mert jó lett a lábam, majdnem olyan, mint újkorában, akkor meg miért kellene változtatni?

Azért, mert tényleg nem bírom szuflával a régi ritmust.

Igaz, régen sem bírtam, de azért toltam, toltam a talicskát, minden erőmmel.

Most nem bírom, ezért valamin változtatni kell. De min?

Mit morzsoljak le?


11 megjegyzés:

  1. Nekem anno kiderult, komoly pajzsmirigy tulmukodesem van, ki tudja miota... (mikor a szemem elkezdett kidulledni, a pulzusom pedig egy almos delutanon 120 fole szakitott, eleg latvanyos volt, h vegre elhuzzak dokihoz...)

    Azt mondta a doki, h a gyogyulasnak lesz egy kellemetlen mellekhatasa: le fogok lassulni egy atlagos emberi tempora. Felejtsem el a napi 3-4 ora alvast, 2 munkahelyet, mindketton 1000-rel porgest...

    Masodallast leadtam. Par ev mulva az alapmelohelyemet is megvaltoztattam. Most egy sokkal nyugisabb, vidamabb, kedvesebb helyen vagyok 😊

    Es azota a csalad, a gyerek es sajat magam szereplunk a prioritasi lista elen.
    Lassan egy eve a ferjemtol is elkoltoztem - rajottem, ő is csak egy kereszt, kar tovabb huzni.

    Anyagiaktol rettegtem.
    De tobb idom van fozni, beosztani, ami van. Zero waste (kezdeten vagyunk nagyon) - kellemes mellekhatasa a kornyezetvedelmen tul a koltsegek csokkenese.

    Par stresszmentes magantanitvanyt beiktattam a bevetel oldalon - de csak annyit es olyat vallalok, aki nem idegesit fel, es nem vesz el tul sok idot a gyerekemtol es magamtol.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Boci,

      először is bocsánat, hogy csak most reagálok. Nem szeretek nem reagálni arra, amit az olvasók írnak nekem. Erre most nézem, 10 nap suhant el mellettem. Mindjárt írok egy magyarázkodó posztot, hogy nehogy megorroljatok rám. :)

      Szeretem az ilyen pozitív mintákat, mint amit ide leírtál nekem. Nagyon jót tesz. Éppen és folyamatosan azon gondolkozom, hogy lehetne értelmesebb munkából megélni.

      Törlés
  2. Teljesen reménytelen apukából "kiverni" a tartásdíjat a két gyereke után?
    Nem ismerlek túlságosan, de az jött le nekem, hogy nyelvekkel foglalkozol. Nem lehetne átnyergelni valami otthon végezhető fordítási-tanítási munkára?
    Azt hiszem a gyerekek még elég kicsik, hogy önállóan közlekedjenek, ugye? Mert nekem az segít rengeteget, hogy a 3 nagy zömmel egyedül megoldja az összes különóráját (csak ha nagyon későn fejezik be, vagy nagyon sokat kell tanulniuk, akkor viszem őket én).
    Örülök, hogy jobban vagy, és a többit meg majd ki fogod találni, a legfontosabb a gyerekek számára is egy jól funkcionáló anyuka.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Böbe, szia!

      Igen, teljesen reménytelennek tűnik. :(

      Próbálok átnyergelni, ezen dolgozom, csak sajnos nincs megtakarításom, és nem merek anyira bátor lenni, hogy felrúgjam ezt a fix bevételt (a munkahelyemet).

      A gyerekeim még kicsik, nem merem őket egyedül elengedni az iskolába. Vannak gyerekek, akik már ilyen idős korukban egyedül járnak, tudom.
      A te gyerekeid mennyi idősek? Ha jól emlékszem, nem Bp-en éltek. Én Bp. egyik kerületében sem merném engedni az enyémeket egyedül.

      Régen tudtam olvasni a blogodat, most nem találom :(

      Törlés
    2. Ha adsz egy mailt, akkor küldök neked hozzá meghívót.

      A három nagyobb 11,5 és 15 között van, de gyak. 8 éves koruk óta egyedül jártak suliba, igaz kb. 800 méterrel laktunk a sulitól, amíg alsósok voltak. Felsőbe már buszozni kell, de addigra meg már megügyesedtek. :) Nem Bp. hanem vidéki nagyváros.

      Azt, hogy nem mered felrúgni, na azt megértem, ehhez én is totál gyáva lennék. A tartásdíj egy nagyon gáz helyzet, és nagyon sajnálom.

      És minden, de minden segítséget fogadj el! Szüleid nem tudnak segíteni? Testvér?

      Törlés
    3. De, de, a szüleim és a tesóm rengeteget segítenek. Meg barátok is. A tanárok is. Nélkülük lehetetlen lenne. Ettől még nekem kell "biciklizni", mert én akartam ezt a két kerékpárt. (allegória)

      bezzegfranciaorszagban@gmail.com

      Törlés
  3. Ez valahogy ilyen női izé, hogy toljuk a talicskát, amíg bele nem gebedünk. Ha kapcsolatba élünk, akkor is egyedül tk. Most 2 olyan lány is van a környezetemben, akik 35+ évesen szültek és pár év után lepattant apuka, mert ő még élni akar. Kitartást az újratervezéshez és ha ott van a fókusz, hogy most egy másik élet kezdődik, ami nem lesz rosszabb csak egyszerűen más lesz, akkor nem olyan vészes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ahogy mondod: ez olyan női izé. :)

      Egyelőre nem találom a fókuszt. :( A dolgok leegyszerűsödni látszanak, már nem teperek, de még nehezen fogadom el, hogy már nem szállok fel az űrrepülőre.

      Törlés

A robot kikapcsolva.