Csak mesélek

Juhhéj. Kaptam dolgoznivalót. Mert pár munkaterületet, ami az enyém volt, átadtak más kollégáknak, míg a klinikán henyéltem (mossmár' te csak erről tudsz majd beszélni??? - kérdezhetnétek. Mindjárt írok nektek szaftos pletykát is, csak várjatok). Múlt hétig még olybá tűnt, hogy dolgozom, mert folyamatban volt az éves road show, de csütörtökön (múlt hét) bezárt a bazár, megtörtént a zárórendezvény is, így hát ezen a héten már nekem nemigen akadt feladatom. Magyarul: vakarom a seggem. A nemszimpi/szimpi főnök (mert néha emberséges, néha meg tiszta hülye) pedig intézett nekem munkát. Sima együgyű adatrögzítés, semmi különös, de én ennek is örülök, mert ehhez legalább nem kell agyvelő. Mert nekem most olyanom nincs. Még nem tudtam visszanyerni a lendületet, befészkelte magát az agyamba a bizonytalanság, mindig azt figyelem, hogy hogy vagyok, vannak-e jelek. Még félek. Holott semmi bajom. (Oké, minimális visszamaradottság van, de tényleg piszlicsáré.) Az biztos, hogy nekem kell visszatalálnom a buldózer énemhez, érzem én, magától nem fog helyrebillenni az egyensúly. Dolgozom rajta. Nem hagyom, hogy eltaposson.

Hogy, hogy nem, de egyik este elkezdtem olasz SM videókat, weblapokat nézegetni. Hogy miért csak most, ne kérdezzétek. Nem tudom. Csak feltételezni tudom, hogy valamiféle blokk alakulhatott ki bennem, és ezért nem néztem körül az országhatáron túl. Meg hát én a struccozás nagymestere vagyok egyébként is, alapvetően ezen nem kellene csodálkoznom.

Az olasz weblapokon az SM előjelei felsorolásokon legelső helyen áll a fáradtság. Hm. Én hónapok óta nagyon fáradt voltam. De ez így leírva kizárt dolog, hogy érthető (hogy napjaink modern kifejezésével éljek: kizárt, hogy átmegy az üzenet), hát mi az, hogy fáradtság? Mindenki fáradt. Mindenki túlteljesít. Mindenki rohan. Mindenki tekeri a mókuskereket. Ezért mindenki fáradt. Most árnyalom nektek, hogy nálam ez mit jelentett. Felébredtem reggel, kivánszorogtam pisilni, aztán lezuhanyoztam, és ezek után le kellett feküdnöm a kanapéra pihenni, mert nem bírtam tovább. Aztán fogmosás. Ruhakeresés, öltözés, és újra leheveredés a kanapéra. Gyerekek ébresztése, uzsonnakészítés, heverés. Iskolatáska csekkolása/összepakolása, hörcsögök táplálása, heverés. Nem, fel sem merült bennem, hogy ez valaminek az előjele volna.  Pusztán azt hittem, hogy puding vagyok. Nem vagyok sovány... őőő... szóal' én kövér vagyok, és emiatt nem tudok fitt lenni - gondoltam. Megkérdeztem Csilla barátnőmet, akivel körülbelül egy súlycsoportba tartozunk és akivel hozzávetőlegesen 20 éve közösen fogyókúrázunk (az eredményt ne fitogtassuk :D), hogy ő hogy bírja a reggeleket, de nem történt ráébredés, hogy húha, húha, baj van bezzeg.
Egy másik előjel a memória (nem tudom hanyadik helyen áll a dobogón). Ez azért már gyanús volt. Éreztem, hogy abnormális szinten állok. Persze ezt is meg tudtam magamnak magyarázni: nem vagyok túl okos. Magyarul: kicsit butácska vagyok. Oké, de ennyire? Mint egy aranyhal? Na ne ba'! Egy tengeri malac hozzám képest egy matematikus. Ehhez képest nem mozdultam rá a témára. Nem mentem orvoshoz. Mit mondtam volna? Jó napot kívánok doktor, én nem nagyon emlékszem semmire. Ezzel? Így? Nevetségesnek éreztem volna. Persze én a kacska lábammal sem mentem orvoshoz, vártam, hátha jobb lesz, a memóriámmal pláne nem mentem, gondoltam, nem tűnik fel senkinek (de feltűnt, mégsem gondolták úgy, hogy el kellene rúgdosniuk orvoshoz. Gondolom amíg nem lüktve spriccel ki az ütőérből a vér, addig csak legyintünk).

Most, amióta jól vagyok, az tűnt fel, hogy már nem vagyok ennyire fáradt reggelente. Már csak egyszer, legfeljebb kétszer kell hanyatt vágnom magam. Sőt, vannak olyan reggelek, amikor kibírom a reggeli készülődést kanapézás nélkül. Aztán persze az egész napot ki kell bírni heverészés nélkül, mint mindenkinek. Mostanában csak este 6 után merül le az elem, addig jól bírom (francokat, háromtól süllyedni kezd). Hat után elkezdek lassulni, magam elé nézek, bambulok üres tekintettel, és nem beszélek. Mint egy robot, olyan vagyok. De ezek után még vacsorát kell készítenem, megetetni a majmocskákat (meg a satöbbi).