Én tudtam, hogy valami történni fog, mert reggel 7-kor a kerületi rendőrség előtt már nyüzsögtek a pandúrok, pakolták a rohamsisakokat és pajzsokat. Érdekes, mintha a teljes vaksötétben tapogatóznánk, fogalmunk sincs, hogy mi lesz ebből az egészből, pedig ezek szerint nagyon is jól tájékozottak a rendőrök és hiába a sok károgó, a segélyraktárak is tele (a hírek szerint).
Úgy szól a családi fáma, hogy a dédi szülei is teljesen gyalog tették meg az utat Franciaországig, egyikük Várpalotáról, másikuk Girisről. Számításaink szerint 1924-et írtak, mivel a dédi édesanyja éppen 16 éves volt, édesapja pedig 25. Néha meg-megálltak, dolgoztak egy tanyán vagy éppen ahol volt munka, hogy legyen mit enniük, aztán mentek tovább. Calais-ig meg sem álltak. Aztán Párizsban kötöttek ki.
 |
| Pontosan itt lakott a dédi. |
 |
| A dédi a nagyobb kislány. Szerintem hasonlít rá a dédunokája. |
 |
| Az utcatáblájuk. |
Ma éppen vásárolni mentünk, és láttuk az M1-esen vonuló embereket. Ugyanazt éreztem, mint amikor a hírekben megláttam tegnap a vonatablakon kinéző kisgyerekeket... Sírni lett volna kedvem.
VálaszTörlésMinket hazaküldtek a munkahelyről (Budaörs) 15.30 körül. Már a felüljárókon bámészkodó emberekről tudtam, hogy az autópályán lehetnek... Pont láttam a vonulókat... Libabőrös lettem és majdnem sírtam.
VálaszTörlés