Bálint ház

Szombaton a francia óra után voltunk a Pozsonyi Pikniken. Húsz percen keresztül keringtem a kerületben, hogy találjak egy szem parkolót, mikor megláttam, hogy pont most van (volt, csak már megint csúsásban vagyok) ez a szuper esemény. 

Amire régóta vágyódtam: ettem Raj Ráchel féle flódnit. Isteni! Meg kell tanulnom flódnit sütni.

A Bálint ház standjánál a gyerekek naná, hogy felpattantak a szobabiciklire, utána pedig naná, hogy pecáztak (ez a lavóros pecázás még mindig teljesen lázba hozza őket, nem tudnak leszakadni) és tádááá, az egyikük nyert nekem egy mozijeyet. A játék után kaptak egy-egy szerencsesütit, amelyben volt egy kis cédula. Az egyiküknek két mozijegy jutott, a másiknak idézet. 

Igazából választani lehetett egy csomó érdekes rendezvény közül, én a mozijegyet választottam, mert az volt a legközelebbi időpontban. 

Apropó, pár hete voltam a Zsinagógában Kern András koncerten, az is fergeteges volt! Mostanában ilyen helyeken hemzsegek.

Ezekre a kultúrprodukciókra Bajival járok, akivel mindig halálra röhögjük magunkat, már ha ráérünk és nem rohanunk. 

A "Kódjátszma" c. filmet vetítették le, nagyon tetszett. A vetítés végén pedig Nádasdy Ádámmal (Dantét fordít, engem ezzel le tudnak venni a lábamról!!!) és Pléh Csabával (pszi, agykutató nyelvész, hihetetlen magával ragadó figura) beszélgetett Bárdos Csaba filmtörténész és a közönség is feltehette a kérdéseit, illetve elmondhatta az észrevételeit a filmmel kapcsolatban. Állati jó volt. Pont úgy bizsergett az agyamban az endorfin, mint a torna után. 

Olyanokat mondtak, amire én magamtól rá nem jöttem volna, de lévén éjjel (hajnal?) négy óra van (kialudtam magam), nem túl élénk a memóriám (egyébként sem). De az, hogy az Apple a belehatprapott almájával Alan Turing elött tiszteleg. Turing egy alma által halt meg. Beleharapott az almába és vége. Ciánt és egyéb mérgeket, vegyszereket  tárolt a házában, nem megfelelően, vagy talán direkt? A kedvenc meséje a Hófehérke volt, ami megint megmagyrázza az almát.

Nem írom le az egész másfél órás beszélgetést. Annyira jó volt, hogy minden szerdán mennék (na ja, keddenként pedig az Olasz Intézetbe), ha megtehetném, de nem tehetem. Nyafogás helyett inkább  megvárom, hogy a gyerekeim felnöjjenek és akkor majd együtt megyünk ilyen szuper rendezvényekre. Ez szép záróakkord, nem?