2015. szeptember 25., péntek

Bohémélet

Szabályszerű, hogy miután itt leírtam és a valódi életben is elmeséltem a beavatottaknak, hogy Lucával vége, tegnap újra felbukkant és teper?

Attól még tisztában vagyok vele, hogy ez a fonal nem vezet sehova, pláne nem egy taljánnal. Imàdom én az olaszokat, de nem hiszek nekik meg ha hinnék is, nem akarok én tartósított kapcsolatot, csak apjukkal... Hm, azért egy milánói kirándulást lehet, hogy megérdemelnék, miután megint nyertem egy menetet a hullámvasúton.

Igazából B-vel, a legbarátommal*, lenne jó kirándulni, mert csak vele az igazi a nevetés. Ki szeretne ugrani velem egy Nina Zilli koncertre Milánóba. Kár, hogy még 3016-ra sem talàltam. Jó, hát akkor megfűzöm Lucát, hogy cipeljen el a Scalába októberben. Mert hát meghívott egy tál spaghettire*...

Belelóg a bilibe a kezem.




* legrégebbi, legokosabb (a summa cum laude azt hiszem jót jelent egy meglehetősen fontos egyetemen), legnagyobb szívű, legműv... Na jó, befejezem a nyalizást, még félreértenétek, holott tényleg jóbarátom, mint Pheobe és Joy. Persze Karinthynek is igaza van, "Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?", de ettől most tekintsünk el, mondjuk azért, mert egy több, mint tíz éves barátságban már sok víz lefolyt, sokat tudunk egymásról, hogy mit és miért nem.

4 megjegyzés:

A robot kikapcsolva.