Ha nyár, akkor szerelem

Micsoda nyálas felütés, mi?

Tegnap találkoztunk Rékával, ültünk a szuper játszótéren a Múziumkerben' és jól megbeszéltük a fennálló helyzetet.

Tehát, nekem nem konkrétan a kedvesismerős hiányzik, amikor rajta merengek, hanem

1) szimplán bassza a csőrömet, hogy nem vágott gerincre

2) a szerelem, mint jelenség hiányzik.

Tehát a nyafogást nem indokolt kedvesismerősre kivetíteni. Kémia, az nincs, az elejétől fogva nincs, tehát fel kell fognom, hogy ezt az egész mizériát én generáltam magamban.

Azért persze meglátjuk, hogy valóban eljön-e szombaton hozzám, valóban megnézzük-e együtt azt a urva filmet, ami a dvd-lejátszón nem működött, meglátjuk hány óráig marad, és milyen sületlenségeket sütök majd el, mert abban viszont jó vagyok.

Aztán, mivel ez egy nyomokban vulgáris blog, és az is lehet, hogy most elveszítem az olvasóim valahány hányadát, leírom, hát na bumm, mi baj lehet, leírom, hogy mit állapítottunk meg. Réka kimondta, hogy együtt enni valakivel egy nagyon is intim dolog, és ő nem eszik együtt akárkivel. Ezen elgondolkodtam. Mert éreztem én, hogy állandóan együtt enni kedvesismerőssel valamiért számomra nagyon furcsa, komfortzónán kívüli érzés. Mondok egy példát. Vagy többet is. Először, amikor elmentünk az Il terzo cerchioba, kagylós tésztát kellett enni. Azt nagyon szeretem, amikor kedvesismerős helyettem választ (kérdez, javasol, kiválaszt, már egészen megszoktam, hogy ez nála így megy). Mondta, együnk kagylós tésztát, engem meg azon nyomban levert a víz, mert pl. a franciák és az olaszok nem egyformán eszik a kagylót, elkezdtem hát szorongani, hogy most én hogy egyek úgy, hgoy ne rúgjak öngólt (höhö, azóta már tudom, hogy baszhattam volna már akkor is, ő csak enni akart velem, egyebet nem, kár volt izgulni) (meg egyébként kit érdekel, úgy eszem, ahogy akarok, de aztán mégsem, mert ki tudja mit szól, amúgy meg tököm tele a modoroskodással), végül szerencsére kagyló éppen nem volt aznap. Aztán olyan is volt, amikor mindenem be volt gyulladva (meséltem is itt a hajamról, ami lángolt, lobogott), szájzáram lett és sütizni kellett vele, és nem tudtam rendesen kinyitni a számat. Az is tök ciki jelenet volt és sorozatban így tovább, ja meg amikor nem úgy ettem a pizzát, mint egy rendes nő, aki meghagyja a karimáját, hanem mit csináltam? Bepusziltam az egészet, úgy, ahogy volt, tök ciki (aztán meg csodálkozok, hogy olyan kövér vagyok, mint egy sertés). Villogtak ezek a jelenetek az agyamban, és akkor konstatáltam, hogy Rékanak igaza van, együtt enni valakivel egy egészen intim dolog. És ekkor elhangzott A mondat: előbb zopok** le valakit, mint együtt egyek vele - mondá Réka*.












*Réka oszt.vez. egy meglehetősen fontos munkahely fontos ügyosztályán, nem zarral gurigázik. Ennek ellenére mi már ki tudunk mondani ilyen otromba és ízléstelen dolgokat egymás előtt, pironkodás nélkül.


**de azért itt még pironkodok, mert nem merem leírni betű szerint. pff.