Egyszülős tábor

Első nap:

szimpatikus nők ülnek az asztalnál, fogadják az érkezőket, regisztráció, aláírás.

szimpatikus fiatal fiú (huszonéves) osztja a karszalagot, a vizet, a reggelit, nézi a listát, melyik csoportba kerülnek az enyéim. egy szimpatikus, csupa vidámság lányhoz (ő is huszonéves).

a csapat 7 fiúból áll, 3 lányból. (összesen 4-5 csapat van, egy csapat 10 főből áll.)

látom a lányomon, hogy a hócipője tele van velem, ő egyáltalán nem akart ebbe a táborba jönni.

délután, amikor megyek értük, a lányom meglát, odafut hozzám, látom rajta, hogy minden rendben van, örül, hozza is az sk készített virágokat, és egy barackot majszol. a fiam pedig fülig érő szájjal célba dobál egy labdát többedmagával, nagyjából odavet egy sziát, tisztán látszik, hogy a célbadobás izgalmasabb nálam.

Második nap:

a lányom közölte reggel, hogy siessünk, mert ez jó tábor.

útközben mesélte, hogy tegnap majdnem sírt, amikor otthagytam őt. persze, tudom, láttam rajta.

tegnap még pattogtam (csak ismételni tudom magam: mint a kecskeszar a deszkán), hogy hol vannak az apák? miért csak anyákat látok érkezni? de ma már jött egy apa is. okafogyott a pattogásom.

rettenetesen megtépte a lelkem, amikor a gyerekeim mesélték, hogy az egyik kislány azért egyszülős, mert meghalt az apukája. telefonon még a nagymamájuknak (az én anyukámnak) is elmesélték, anyukám is nagyon sajnálta a kislányt, és mondta nekik, hogy viselkedjenek kedvesen vele, mire a fiam csodálkozva, pislogva mondta, hogy dehát a kislány boldog.

hivatalos mentős pólóban egy fiatal (itt mindenki fiatal) srác lázat mér a belépéskor.

mindenki szimpatikus.

tegnap még szégyelltem, hgoy egyszülő vagyok, bélyegnek éreztem, cikinek éreztem magam az utcán, amikor beléptem az ajtón: ki tudja, mit szólnak az emberek (amúgy meg ki a francot érdekel?), ma már kicsit örülnék, ha ehhez a mindenkiszimpatikus társasághoz tartozhatnék.

Harmadik nap:

a lányom varrt egy bálnát kék filcből pelenkaöltéssel. nekem varrta. nagyon szeretem a bálnákat, és ez a bálna kifejezetten jól sikerült, viselni fogom (táskán, ruhát).

Negyedik nap:

az állatkertben voltak, gondoltam, majd bemondják az unalmast, hogy ők oda nem akarnak menni, mert a könyökükön jön ki (évente egyszer megfordulnak ott), erre kiderült, hogy most is, mint mindig, imádták. a legjobban a lajhár tetszett nekik, mert éppen babalajhárt hordozott. És bezzeg a babalajhárnak megengedik, hogy ne vágja le a körmét - mondá a kislányom, aki nem szereti a körömvágást.

Ötödik nap:

a fiam evett borsófőzeléket, elmondásuk (mert kértem megerősítést a lányomtól) az összeset. állati. az én rosszevő fiam.
egyébként laza napjuk volt, játszottak, jól érezték magukat. mennének még ebbe a táborba, ha adódik lehetőség (egy újabb turnusra).