Megint semmi

Az a helyzet, hogy nincs miről írni, de mégis elmesélem a semmit. 

Tegnap felhívtak az oviból délben, hogy vigyem el a gyereket fogorvoshoz, mert fáj neki. Az, ami kiesett a reggel 7 órai párnacsatában. Márkkal csatáztak a kanapé nem jelentéktelen párnáival, miközben Vera próbálta felébreszteni Petrost. Előző este bulizni mentek és én elvállaltam a kisfiukat. Megetettem őket, a háromból egy fürödni is hajlandó volt, játszottak, aztán elszabadult a nirvána, ezért leültettem őket anyák napi DIY ajándékocskát készíteni. A kezüket befestettem, rányomtam egy színes papírra, aztán az ujjbegyükkel szirmot festettek a virágra, ettől jól lenyugodtak. Ezután meséltem nekik meg megnéztek egy utolsó mesét, aztán takarodót fújtam. Már kilenc óra volt. Persze még fél órán keresztül dumáltak, ilyenkor mesélik el a napi élményeket. Reggel meg kiverték a kislányom fogát. Persze már nagyon lötyögtek, jól is jött, hogy nem kellett tovább várni. Volt nagy bömbölés, mert ő minden fogát megsiratja, amikor kiesik. Folyt a vér, folyt a takony, folyt a könny. Azért elvittem őket oviba, nem telefonálhattam be a céghez, hogy bocs, ma otthon maradok, mert kiesett a gyerek foga. Aztán persze háromkor, amikor észrevettem a telefonhívást, mégis leléptem. 

Ma is jönnek Veráék*, mert Petrosnak egyik haverjával kell találkoznia és ha már, akkor mi is lelépünk Verával. Mary Poppins neve legyen áldott, simán bevállalta, hogy vigyáz három gyerekre. Meg sem kottyan neki. Én azért elég jól kifáradtam szerdán. El is aludtam a makikkal, aztán éjfélkor a telefon riasztott, benne hagytam a kulcsot a zárban, nem tudtak bejönni Veráék. Még jó, hogy nem némára volt állítva. 

Egészen sűrűn találkozunk Veráékkal. Karácsonykor voltak itthon, akkor még a szilvesztert is együtt töltöttük. Nagyon jó kis társasági emberek, mesélnek, viccelnek, lazák. Olyan fiatalnak érzem magam velük. Kár, hogy soványnak nem, höhö. Gáz, mert ma is megjegyezte egy kollégám, hogy dagi vagyok. 

Tegnap, amikor elmentem a gyerekekért, hazarohantunk, hogy megetethessem őket. Ovi után mindig piszok éhesek, most meg különösen, hogy nincs felső két metszőfoga (középsők). Onnan rohanás a játékboltba, beszerezni a holnapi szülinapi partira az ajándékot, onnan futás vissza az oviba szülői értekezletre. 

A szülői értekezleten azon értetlenkedtünk negyed órán keresztül, hogy az úgy nem jó, ha délután négy után is érkeznének szülők, mert a gyereknek az rossz. Mondta ezt a friss óvónő. Mi szülők meg csak erősködtünk, hogy mi is nyolc órát dolgozunk, nem tudunk eljönni korábban minden héten egy-két órával korábban. De a gyerekek akkor nagyon izgatottak lesznek és fáradtak, mondták. Nem csoportos anyák napi ünnepség lesz, hanem mindenki kap öt percet, hogy elmondja a verset és átadja az ajándékot és ezen megy a macska-egér harc.