Tegnap büntiben voltam, mert a játszótéren nem volt kivel dumálni, apjuk megint kavar, valamint a szüleim is felhívtak telefonon, hogy kaptam valami telefonhívást a banktól (gondolom izgulnak, hátha bajba keveredek), de a mobilszámomat is ismerik, azon nem kerestek, szóval gondolom valami szokásos banki terméket akartak ajánlani ("- Vegyen fel hitelt. - Nem veszek!"). Mindegy, tegnap is lezsibbadtam, ráadásul meg is fáztam, ráz a hideg, taknyos az orrom, fájnak az izmaim (muhaha, izmaim, nekem?).
De nem is erről akartam mesélni, hanem arról, hogy az egyik* francia sógornőm kiposztolta a facebookra, hogy holnaptól újra munkába áll**. Most szült február legelején. Nekünk, magyaroknak, ez még tényleg "most", nem?
De nem is erről akartam mesélni, hanem arról, hogy az egyik* francia sógornőm kiposztolta a facebookra, hogy holnaptól újra munkába áll**. Most szült február legelején. Nekünk, magyaroknak, ez még tényleg "most", nem?
Azért elképesztő, hogy én még mindig ezen túráztatom magam. Még most sem tudok dönteni, hogy merre dőljön az álláspontom. Minél tovább otthon maradni a kisdeddel vagy futni vissza dolgozni?
Én a két gyerekemmel összesen öt évig dekkoltam otthon. Szerintem ez nagyon sok. Teljesen kiestem a munka és az általános társadalmi "vérkeringésből". Jó, nálam az is betette a kaput, hogy éppen akkor nem itthon éltem, hanem idegenben, ahol nehezen találtam olyanokra, akikkel "bandázni" lehetett volna.
A sógornő elsőre nem napi nyolc órába fog visszamenni a munkahelyére, hanem "csökiben" (ezt így mondják a munkahelyemen). Heti három napot dolgozik majd teljes munkaidőben, a többi napon otthon marad a gyerekkel, aztán pár hónap múlva újra rendes nyolc órában fog dolgozni.
Addig anyósom vigyáz a csecsemőre, aki sajnos elég beteg (anyósom, nem a gyerek). Gondolom, idővel majd bölcsődébe hordják vagy lesz dajkájuk.
Nyilván van egy arany középút, de nekem nem sikerült rátalálnom annak idején. Gyenge próbálkozásaim voltak, beírattam én a gyerekeket bölcsi (jellegű) intézménybe, de nem jártunk sikerrel. Bőgtek, nem érezték jól magukat, ettől én sem meg hát naná, hogy baromi sűrűn betegek lettek.
A sógornő egyik barátnője válaszolt is a posztra, bíztatta hogyaszongya' minden rendben lesz, meglátod, jól fogja érezni a babád a "nounounál" (nunu, azaz dajka) és neked is jót tesz majd végre visszatérni az aktív életbe...". Mondom, 2,5 hónapos a gyerek.
Atyagatya, mit gondolhattak rólam a francia rokonok. Gondolom nem mást, mint hogy léhűtő vagyok. Mondjuk pontosan ugyanezt gondolom róluk én is.
* van belőlük kettő is, de ha a fiúk feleségeit is beleszámoljuk, akkor rögtön négy, néha öt, attól függően, hogy a sógoraimnál milyen a széljárás.
** ez volt vasárnap, azóta írom a bejegyzést.
Én a két gyerekemmel összesen öt évig dekkoltam otthon. Szerintem ez nagyon sok. Teljesen kiestem a munka és az általános társadalmi "vérkeringésből". Jó, nálam az is betette a kaput, hogy éppen akkor nem itthon éltem, hanem idegenben, ahol nehezen találtam olyanokra, akikkel "bandázni" lehetett volna.
A sógornő elsőre nem napi nyolc órába fog visszamenni a munkahelyére, hanem "csökiben" (ezt így mondják a munkahelyemen). Heti három napot dolgozik majd teljes munkaidőben, a többi napon otthon marad a gyerekkel, aztán pár hónap múlva újra rendes nyolc órában fog dolgozni.
Addig anyósom vigyáz a csecsemőre, aki sajnos elég beteg (anyósom, nem a gyerek). Gondolom, idővel majd bölcsődébe hordják vagy lesz dajkájuk.
Nyilván van egy arany középút, de nekem nem sikerült rátalálnom annak idején. Gyenge próbálkozásaim voltak, beírattam én a gyerekeket bölcsi (jellegű) intézménybe, de nem jártunk sikerrel. Bőgtek, nem érezték jól magukat, ettől én sem meg hát naná, hogy baromi sűrűn betegek lettek.
A sógornő egyik barátnője válaszolt is a posztra, bíztatta hogyaszongya' minden rendben lesz, meglátod, jól fogja érezni a babád a "nounounál" (nunu, azaz dajka) és neked is jót tesz majd végre visszatérni az aktív életbe...". Mondom, 2,5 hónapos a gyerek.
Atyagatya, mit gondolhattak rólam a francia rokonok. Gondolom nem mást, mint hogy léhűtő vagyok. Mondjuk pontosan ugyanezt gondolom róluk én is.
* van belőlük kettő is, de ha a fiúk feleségeit is beleszámoljuk, akkor rögtön négy, néha öt, attól függően, hogy a sógoraimnál milyen a széljárás.
** ez volt vasárnap, azóta írom a bejegyzést.
De miért ne lenne középút? Sztem van. Egy-másfél évesen bölcsibe adni félidőre, szerintem ez tök jó, mi is így csináltuk volna, ha kap helyet. A dadákban én egyszerűen nem bízom, de úgy hírlik, vannak jók...
VálaszTörlésÚgy értem, hogy én nem találtam (találom) a középutat. Nyilván a szomszéd tehene mindig zöldebb, csak én nem csinálom jól. Érted! ;) :) :)
VálaszTörlésJa és nem bíráskodni akarok!!! Csak mindig kikerekedik a szemem, hogy ezek szerint másképp is lehet.
VálaszTörlésNa meg az, hogy a franciák úgy gondolják, hogy 2,5 hónap otthonlét az újszülöttel már kiesés a mókuskerékből és már-már a társadalom perifériájára kerül az ember tényleg hihetetlen számomra. (Jó, túlzok.)
Lehet h nincs más megoldása a csajnak? Vissza kell mennie mindenképp? Azért én a mi bölcsinkben szinte nem is látok ilyen pici babát, úgy 8-12 hónaposra tippelem a legkisebbeket.
VálaszTörlésÉrtem én h nem bíráskodni akarsz :)) de az ember szeme tényleg kikerekedik.
Nem tudom, de számára egyértelmű, hogy ezt így kell: vissza dolgozni minél hamarabb, ha nem akarja elveszíteni a posztját (nem világszám munkahely, de manapság örüljünk, ha van munkahelyünk, gondolom így gondolja).
VálaszTörlésMost anyósom vigyáz az új unokára (hm, minket még csak nem is igazán látogatott, mindig azt mondta, hogy fut dolgozni... na ja...).
Te, a bíráskodáson nevetsz, rosszul írtam? :)
ja neeeeeem, azon nevetek, hogy persze, h nem jut eszembe rólad, h bíráskodni szeretnél, ebben egyetértünk, kritizálni gáz, kicsinyes stb. FŐLEG gyereknevelés-ügyben. Lehet h ilyen szmájlit kellett volna tennem: ;-)
VálaszTörlésÉrted? Jaj, hiányzik a non-verbális kommunikáció..!
Én azért sokszor töprengek azon, hogy a kritikát és véleménynyilvánítást egy hajszál választja el. Nem? Piszok nehéz a szimpatikus mezőben maradni, nekem. :) Mert véleményem, naná, hogy mindenről van, de azt úgy tálalni, hogy ne legyek otromba, na az nem mindig könnyű.
VálaszTörlésAz előbb elfelejtettem odaírni, mert mindig rohanok, hogy az én véleményem is az, hogy örülök, hogy van munkahelyem.
Nyugi, te MINDIG a mezőben maradsz :)
VálaszTörlésés egyébként igen, sztem is egy hajszál választja el a kettőt, illetve gyakran nem is kell véleményt nyilvánítani, úgysem érdekel senkit :)
(ez itt olyan ironikus-féle szmájli... ugye érthető?)
Húha, jó is, hogy mondod, mert állandóan azon kapom magam, hogy senkit nem érdekel a véleményem. Ebből is jó kis bejegyzés lehetne, ha ki tudnám fejteni. :)
VálaszTörlésPersze nem igaz, hogy senkit nem érdekel a véleményem, mert azért van 2-3 ember, akiket igen, de én közben elvárnám, hogy aki az utamba kerül, az mind bűvölődjön el tőlem és cseréljünk eszmét, és nem így történik, ezért én mindig puffogok magamban. :D
(igen, ezt most értettem... jól van na, néha /gyakran?/ együgyű vagyok. :D )
őőő... eltértünk a témától szerinted? :D :D :D
engem többnyire érdekel, csak lusta vagyok kommentelni, egy csomószor csak elismerően bólogatok :)
VálaszTörléscsak az elismerő bólogatást nem látom. :D na jó, nem csipkelődöm! örülök, ha jössz! ;)
Törlés:)) itt te határozod meg a témát!
VálaszTörlésEngem bizonyos emberek véleménye érdekel - és ebben a halmazban ti is benne vagytok ám, mint gyakorló, szimpi, jóindulatú és elnéző anyukák! Pl. Bezzeg, akkor most le is írom, hogy mi érdekelne különösen: a francia ovis tapasztalataid. Szobatisztaság, beszoktatás, menza, ilyenek. Tényleg fel kell tenniük a kezüket, mielőtt szólnának? És már írtad, hogy nagyon jó a rendszer szerinted (látod, emlékszem a véleményedre), ezt kifejtenéd? miért jó, mi benne a jó? Rendszer- vagy óvónénifüggő? Mire figyeljek, ovikezdés előtt és után? Jelentkezzek-e a "Conseil des parents"-ba, érdemes?
Persze csak ha van energiád :))
Külön posztot írjak ezekről a kérdésekről? :)
TörlésA menza szerintem isteni. Ugyan nem kóstoltam, de leírva egy michelin csillagos étteremnek nézett ki minden menü. Persze a franciák fikázták, hogy pocsék. A kislányom viszont szeretett ott enni. Egyedül azért utálta, mert zajos volt. Vízhangos. Ezt nem is tagadták a dadusok.
Szobatisztaság: mázlink volt, ovikezdésre pont jól álltunk.
A lányomnál még engedtem, hogy saját ritmusában jöjjön rá, a fiamat viszont már treníroztam. Így ő kereken két évesen tökéletesen szobatiszta lett. Na jó, az oviban (2 évesen, mert nulladik csoportba is járt) volt néhány "baleset", de nem számottevő. Teljesen jól kezelték az óvónők, dadusok.
Beszoktatás: főleg nekem, szülőnek volt nehéz. Pedig Fr.o-ban olyan ügyesen csinálják. Három óvónőt(bácsit) is kaptunk a költözések miatt, mindhárom isteni ügyes volt. Mázli? Valahogy úgy érzem, hogy nem mázlifaktor volt, hanem egyszerűen rendkívül értelmesek voltak, értenek a szakmájukhoz. Pedig én aztán tudom szapulni a franciákat, de ebben szerintem aranyérmesek.
Feltett kéz: ilyenről én nem hallottam, nem láttam. A mosdóba menetelhez? Ők (amikor nyílt nap volt, láttam) úgy mentek, hogy csoportban kivonultak adott időben. Reggel elvégezték a dolgukat a szülőkkel (akinek kellett), aztán a reggeli első "meeting" után mentek tornaórára, onnan rögtön mindenki a mosdóba. Persze akinek kellett, azt vitte a dadus.
Én itthon még mindig fogom a fejem, hogy mennyire visszafogják a gyerekek tudáséhségét. Betörtem már, de még mindig zokog a szívem, hogy bezzeg Franciaországban. :D Ezt a fogékony korosztályt olyan ügyesen és fájdalommentesen tanítják, hogy egy magyar ember csak pisloghat kínjában. Konklúzió: rendszerfüggő.
Mire figyelj? Az ösztöneidre. ;) Egyébként meg te már olyan jól beépültél, neked nem lehetnek olyan gondjaid, mint nekem voltak. Szerintem.
Conseil des parants: szerintem elég melós. Nincs sok ismeretem róla, de amit láttam, az elég sok szabadidőt vett igénybe. De ebben tényleg nincs kézzelfogható tapasztalatom.
Köszi!! Bármennyit tudnék beszélni és hallgatni a témáról, úgyhogy nyugodtan jöhet a külön poszt is, tudáséhség visszafogása témában is pl. Pont ma voltunk beíratni, képzeld, és nagyon hangsúlyozták a szobatisztaságot (úgyhogy a férjem elkezdett stresszelni, tök jó..)
TörlésEgy barátnőm mesélte, akinek a kislánya most a petite section-ba jár, hogy ha szóhoz akar jutni a gyerek, fel kell tennie a kezét. Jól meglepődtem!
A menza a bölcsiban is tök jó (nincs kechup!), efelől meg vagyok nyugodva. Az már kicsit fura, h egy másik épületbe kell átmenniük enni, télen ez elképesztő macera lehet. Meg 15:45-kor bezár a bazár, utána egy ún. "périscolaire" nevű helyre viszik őket, jajaj.. de ez téged gondolom nem érintett?
És itt 30 gyerekre van 1 db óvónéni...! Nekem ez durvának hangzik, vagy nem?
1 ovono 30 gyerekre: megis tanit es tanulas folyik. Itthon 2 ovono es csak tinglitangli.
TörlésA menza nalunk is kulon volt, igaz nem kellett az udvaron atgyalogolni.
Periscolaire nem volt meg, de garderie volt.
Szobatisztasag: vallom, hogy lehet tanitani oket erre is. A fiamat kis "eroszakkal" tanitottam. Nagyon erosen raporogtem, hogy legyen szobatiszta, hogy mehessen oviba, hogy mehessek dolgozni. O (nem kamu!) 2 evesen azza valt, viszont en nem talaltam mUnkat, grrr.
Ja es Ugy ket evesen, hogy augusztusi szuletesu es szeptember 1-jen mar ovib0an volt. Nagy melo volt, ez teny.
Tehát ő két évesen ment oviba? Itt ilyet nem is lehet, képzeld. Boni is a kicsik közé fog tartozni, mivel októberi.
TörlésSzobatisztaság: abszolút egyetértek, hogy lehet tanítani! Csak nagyon melós :)) a szülőknek. Mi még nem adtuk rá a fejünket, de nyáron tuti ez lesz a program.
Oké, tanulnak, de azért játszanak is szerinted? Szaladgálnak eleget?
Igen, két évesen. Fr.o-ban vannak olyan ovik, ahol van toute petite section.
TörlésNagggyon melós, sokszor inkább feladná az ember és megmagyarázza maganak, hogy árt a gyerek pszichéjének.
Persze! Napi két udvar. A tornaóra is tök izgalmas buli, mert csak ügyesednek az egyensúlyozó mászóeszközökön, imádják a gyerekek (aúúúú, a különbség a magyar és francia ovis tornaterem között, drasztikus különbség!!!). Érkezéskor szabad játék. A tevékenységek is okosan, játékosan, korosztályhoz illesztve vannak felépítve.
Koszi :))) megnyugtato, amit irsz. Foleg h A. ilyen koran kezdte, egeszen lenyugozo! Remelem, nalunk sem lesz semmi gond.
TörlésVan egy finn kolléganőm, másfél éves a kisfia, fél éve "jár" (c-à-d: hordják) rendes egésznapos bölcsibe. A kolléganőm hozza-viszi, ez több beszélgetésünkből is kiderült; számos alkalommal utazunk együtt munkába 8 és 9 között, illetve hazafele 5 után. Nekem ez hajmeresztő, de tudom, hogy a magyar gyes meg a ló másik oldala. Pont volt nemrég egy cikk talán a Határátkelőn, hogy melyik országban hány hét a gyes, és Ny-Európában ilyen 20-40 között van (itt Luxiban speciel 20). De hogy egy egy éves gyereket napi 8+ órára beadni bölcsibe... nem tudom, nekem ez annyira korainak tűnik. Mit gondoltok, gyakorló anyák?
VálaszTörlésÉn két éves koruktól próbáltam "halte garderie-be" adni őket. Nem működött. Valószínűleg nyakig benne voltam, mivel én is szétszorongtam magam. Semmi lazaság nem volt bennem. Én ma értelmesebbnek találom a korai visszatérést a munkába. Szerintem tényleg a ló (maradjunk annyiba: egy egész ménes) másik oldala a magyar módi. Igaz, most már én is egyre több olyan anyát látok itthon, akik két éves gyereket beadnak bölcsibe.
TörlésHú, Vera, darázsfészekbe nyúlsz, ha ezt a témát magyar anyukák körében felhozod! :)
TörlésSzerintem borzalom ez a rendszer. Ezek a francia gyerekek kihez fognak vajon kötődni? 3,5 évesen vittem a kislányom óvodába, az is nehéz volt. Ott hagyni, idegen emberekre bízni, pedig gond nélkül beszokott. Egész napra még neki is sok lenne, 7 órát van ott, az is sok. Alig vagyunk együtt, apa-anya-hiánya van így is.
VálaszTörlésAhogy elnéztem, az anyjukhoz, apjukhoz, testvérhez, nagyszülőkhöz, nagynéni, nagybácsi, unokatesók, szomszéd, oszt.társhoz, tanárhoz, ahogy mi magyarok is.
TörlésDe mit jelent a kötődés? Persze, tudom, de mégis kíváncsi vagyok más véleményére. Nagyon jó téma! Igaz, benne van a szócsata lehetősége is (magyarul: kitűnő téma a balhéra :D ).
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés