Pletykalap

Ma fülig elpirulva elmesélte nekem az újlány, hogy éjszaka írt neki a szépfiú kolléga, hogy hozzon bio lekvárt, mert mesélte a széplány férje, hogy tudnak hozni. Az a szépfiú, aki nekem is tette a szépet pár hónapja.
Az újlány, akit nevezhetnék széplánynak is, mert tényleg az, kifejezetten szép, tőlem kérdezte meg, hogy vajon miért írt neki? Navajonmiért? Én meg kimondtam: mi másért? :D 

Elmesélte, hogy a szépfiú még dizsibe (szétcsapni magukat, leugrani...) is elhívta. 

Aztán kicsit később beszélgettem a kis kedvenc kolléganőmmel, akit nagyon szeretek. Beszélgettünk, beszélgettünk, aztán kilyukadtunk a szokásos témára, hogy nem érdemes házinyúllal kezdeni, mert azonnal, de azonnal elterjed a hír, nincs megállás, nyomban kiderül, hogy ki kivel, mikor és hogy. Erre a kedvenc mosolyogni kezdett, mondta, hogy ismer olyan embert, aki nem kezdene ki kolléganővel, mire én mondtam neki, hogy bizony most meglepődne, ha tudná, amit én tudok. Itt ő megértette, hogy én is tudom, amit ő... Basszuskulcs, megsúgta, hogy a szépfiú mesélte neki ma, hogy rástartolt az újlány. Értitek? A lány startolt a fiúra. (A kedvenc kolléganő sokunk lelki szemetesládája, jó vele beszélgetni...)

Van még egy csavar. A szépfiútól két méterre dolgozik az újlány férje. Én azt hittem, hogy a férj és szépfiú haverok, sőt, barátok. Kiderült, hogy nem, nincsenek túl jóban. Jó emberismerő vagyok, mondhatom. 

Azt hiszitek, hogy nincs több csavar? Van. Az újlány azt is elmesélte nekem (de basszuskulcs, miért pont nekem??? Én vagyok a világ legnagyobb pletykalapja!!! Én mindenkit előre meg szoktam kérni, hogy semmit, de semmit ne meséljen nekem, mert nem marad bennem...), hogy a házassága közben volt már két futó kapcsoalta, de erről tud a férje is, tehát tiszta a lelkiismerete (wtf?). Jön a csavar: ezt elmesélte nekem kedvenc kolléganő is, de a kedvenc nem húzta rá a vizes lepedőt, mert ő a világ legtoleránsabb embere. Mindenki hibázhat, mindenki a boldogságot keresi, mindenki tesz olyat, amit később megbán, senki nem tökéletes Teréz anya, soha nem tudhatjuk, hogy mi van a dolgok mögött, hogy mi a valódi igazság. Igaza van. 

Ez a sztorizgatás körülbelül negyed óra eltolódással történt meg, eszméletlen. Az újlány elmesélte, aztán ugyanezt, igaz más megvilágításban, negyed órával később a kedvenc kolléganő is. 

Egyetlen egy kollégám sem ismeri a blogot, ha ismerné, nem írtam volna le, de feszít, hogy elmesélhessem. 

Más: a kilépett/kirúgott kollégám immáron negyedik napja dolgozik a híres multicégnél, sikerült. Nem tudom elmondani, mit érzek. Örülök. De ez nem jó szó ide. Talán lebegek, ez jobb. 

Viszont nem szabad, hogy megtudják, hogy ez hogy történt, mert az egyik főnök kifejezetten szólt a másik kollégának is, aki szintén segíteni akart neki, hogy ne-se-gít-sen! Értitek, ki akarta gáncsolni. A kedvenc kolléganő (a lelki szemeteskuka) is mondta, hogy a hír igaz (baszki, mindenkiről mindent tud?), nem lenne jó, ha megtudnák, hogy benne volt a kezem. Eszméletlen.