Mesedélután

Az úgy volt, hogy a másik szeretett olasz tanárom írt valamit a facebookra, de nem tudtam elolvasni, mert a kislányom nem engedte, valami fontos tánclépést kellett okvetlen megmutatnia, és mire észbe kaptam, a tanár levette a fejtegetését, én meg kíváncsi voltam, rákérdeztem, mesélje el a színfalak mögött. Jó kis beszélgetés kerekedett ki belőle, tetszett. Nekem olyan jól esik okos emberekkel társalogni. Sajnos kevés van belőlük körülöttem. Úgy értem, ilyen mértékben. Én persze érdemben nem tudok igazán hozzászólni, csak kikerekedett szemekkel csodálkozni.

Furcsa volt, hogy megkérdezte, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. Francba, alig tudtam válaszolni. Ebből egyenesen következett, hogy megállapította, Peter Pan szindrómám van. :D

Azt nem is tudtam, hogy ennyire emlékszik rám, azt meg pláne nem, hogy eléggé kedvelt. A hülye önértékelésem, ez tesz vakká. De ne gondoljatok a dolgok mögé, ő is boldog családi életet él. Szóval jó, hogy egyre több emberben fedezem fel, hogy csípnek, amiért én vagyok én. Érdekes.

Elárulnám a nevét is, de nem akarom ide kitálalni. A neve antonimákból áll, nagyon frappáns. 

Azt meséltem már, hogy a témavezető olasz tanárom, amikor itt volt nálunk Budapesten, olyan szinten rátapintott az énemre, hogy belesajdultam. Szó szót követte, hogy ki, kit szeret, mire ő: te, Bezzeg, Riccardo Scamorcioért vagy oda. Csak pislogtam némán, a lélegzetem is elállt, hogy ezt honnan vehette. Ő azt mondta, hogy láttott az előszobám falán kirakva egy hasonló fickót, onnan gondolta. De az előszoba falán és sehol más falamon nincsenek ilyen fotók kirakva, csak pár családi fotó, de még apjuk sincs "kiposztolva", akire esetleg rá lehetne mondani, hogy hasonlít erre a színészre. A mai napig nem értem, hogy honnan vette, de velőig rátapintott. Szép fiú és tehetséges, meglehetősen jó filmekben szereplő színész.

Ezt a filmet mutattam már? Ha igen, bocs! De nincs mit csinálni, hatalmas chapeau bas Ferzan!