Szegregációs hét az óvodában

Ezt el akarom mesélni, mert majd felrobbanok. Ez nem nálunk, nem velünk történt meg, hanem a havernőm kisfiának óvodájában. Engedélyt kértem tőle, hogy felrakhassam ide a szöveget, amin nem módosítottam semmit, csak a kisfia és férje nevét vettem ki. 

"Egyik héten az oviban szóltak, hogy megint lesz "migráns hét". Tavaly is kaptak támogatást arra, hogy a bevándorló családokat beintegrálják az oviba és ennek része volt egy hét, amikor kínai dalokat hallgattak meg kajakóstoló volt meg kézműveskedés, játékok stb. Na most is szervezik, megkérték a férjemet, hogy jöjjön be és valamivel készüljön az arab kultúráról, esetleg hozzon dalokat, hangszert, kaját. Benne is volt a buliban, erre ma reggel mondják, hogy az óvodavezető leállította, mert a migráns CSAKIS a kínai és vietnámi gyerekek integrálását takarja. Mást nem. 

Én komolyan mondom, hogy nem értem, lehet, hogy a múltkori kajabotrány* miatt berágott ránk, de eszem megáll, hogy ahelyett hogy örülne hogy a férjem önként bemenne és előadna, inkább nem kér az arab kultúrából. És amúgy is, milyen már, hogy van akit be akarunk integrálni, van akit meg nem?!?!? Pfffff..."

Egy másik havernőm pedig az iskolás fiáról mesélt. Tőle is kaptam engedélyt, nevek törölve.

"Én azon húztam fel decemberben magam, hogy amikor szabin voltam, elmentem a suli felé. Láttam, hogy kinn vannak a fiamék az udvaron, ezért megálltam a kerítés mellett nézni őket. A tanító nénijük pedig kinn volt a kerítésen kívül és dohányzott! Eleve ott nem lehet dohányozni, másrészt hogy figyel rájuk a kerítésen kívülről, harmadrészt meg milyen példát mutat, negyedrészt meg ennyi önuralom nincs benne, hogy kibírja a munkaidejét dohányzás nélkül?"

Persze jönnek a kontrázások, harmadik havernőm meséli, hogy az ő óvónőjük állandóan a facebookon lóg. Látszódik a posztokon és a like-mennyiségén.


Csak mesélem... Bár tudom, hogy unalmas lehetek ezzel az állandó óvodai fikagyűjtéssel, de mit csináljak, mindenki arról beszél, ami leginkább foglalkoztatja. Én most az óvodán pörgök állandóan, annál is inkább, mert ők is piszkálnak engem. Sajnos Macskaszem nem változik, továbbra sem beszél. Szelektív mutizmus (na ezt a terminus technicust sem az óvónőtől tudom). Keresem, hogy merre induljak el, de nem könnyű, nem mindig jó pajtásom a google. Eljutni a nevelési tanácsadóba sem könnyű (személyesen kell megjelenni), mert késő délután a gyerekekkel arra kanyarodni, amikor már hulla fáradtak és éhesek nem túl barátságos. Szóval, még rágom magam, hogy mit tegyek. Az oviban persze nincs gyerekpszichológus (sok oviban van, pont a gyerekeimében nincs), az óvónő tőlem várja a megoldást, intézkedjek, az óvoda igazgatónője viszont azt mondja, nincs gond, Macska beszél (nem tudom honnan vette, ugyanis mindenki egyöntetűen azt mondja, még Macska is, hogy nem beszél).  Persze felhívtam a "nevtant", ott meg jól meglepődtek, hogy az óvoda még nem intézkedett. Tisztára megzavarodom.

* A kisfiú nagycsoportos, de eddig minden évben bepróbálkozott az óvoda, hogy onnantól fogva nem tudják biztosítani a gyerek számára a sertéshús mellőzését.