Élelmiszerekről

Mindig van min pattogni. Meggyőződésem, hogy átvág minket a magyar élelmiszeripar. Ennyi szart eladni... Még a joghurt színe is szürreális, fluoreszkáló rózsaszín, és mi ezt lenyeljük. Hogy nevén nevezzem: Danone könnyű és finom. Nem is veszem meg, most Cserpest veszek, az legalább fehér.

A csirkemosást már meséltem? Unokatesóm felesége le szokta mosni a csirkét főzés/sütés előtt, és egyszer, bár a boltban vásárolt, de tanyasinak mondott szép sárga csirkéről simán lejött a sárga szín. Szó szerint le lehetett mosni a csirke színét. 

Hétfőn vettem egy adag csirkecombot. Kedden sütöttem meg (hétfőn anyukám megvacsoráztatta a gyerekeket). Nem hagytam a csomagolást teljesen zárva, hanem kilyukasztottam, de amikor kibontottam, megcsapta az orromat a szag: büdös volt a hús. Megnéztem a dátumokat. Én balek, 19-én megvettem a másnap lejáró csirkecombot. Na jó, nem volt átható hullaszaga, de én megszoktam, hogy a húsnak, ha kiveszem a hűtőből, semmilyen szaga nincs. Igaz, nem nagyon szoktam húst vásárolgatni, szóval lehet, hogy normális szaga volt (most vajon csak magyarázom a bizonyítványom???), csak nem értek hozzá? Mindenesetre összeszorítottam a fogaimat, én is megmostam a húst és megsütöttem. Jó lett. Legfeljebb hullamérgezésben halunk meg. Brrr.

Érdekes, hogy bezzeg Franciaországban a lejárni készülő élelmiszert kedvezményes áron adják el a kedvezményes részlegen. 

Néha veszek a gyerekeknek gumicukrot, hogy jól tűrjék a boltban a töketlenkedésemet (rendszeresen téblábolok, hogy mi legyen a vacsora, ötletem semennyi, csak járkálok fel és alá, hátha megszáll az ihlet). 

Ők választottak, bedobták a kosárba, én kifizettem. Amikor raktam volna el, láttam, hogy az egyik gumicukor csomagolásának hiányzik a sarka és celluxszal van bestoppolva. Az agyam már teljesen zsibbadt volt, csak szóltam a pont mellettem álló biztonsági őrnek, hogy selejtes a cukorka, celluxszal van kipótolva a csomagolás, kérek helyette másikat. A hölgy annyit sem mondott, hogy bocs, vagy le vagy szarva. Elment, elvitte a selejtet, gondolom visszarakta a polcra a lyukas csomagolásút és hozott helyette egy jót.

Vettem rendes, friss gombát, mert szeretjük. A konzerves gombát is, csak hát az itthoni úgy néz ki, mint egy friss hányás. Bezzeg Franciaországban nem. 

A közintézményekben 2015-től feketén fehéren le kell írni a menüben, hogy mennyi sót és allergént tartalmaz az élelmiszer. Ment is, mint a karikacsapás egészen két héten át. A harmadik héten seggére ült a fegyelem, kimaradt a menüből a só. 

Homályos lett, sajnos.
Az üres rubrikában volt eddig a vesszőparipám, a só.
Egyébként pedig margarin, furcsa felvágott, kenőmájas, virsli...
Na jó, van spenót, borsó, bab is.

A fórumtársaim savanyú uborkának tartanak, mert én csak a rosszról tudok beszélni, de nem, mert például ma voltam a postán és nem volt sor, a postás kisasszony kedves volt, a levelet gond nélkül fel tudtam adni, az eső csak szemerkélt, nem áztam el, tehát pont ideális. Viccet félre. A jót nem mesélik az emberek olyan intenzitással, mint a rosszat, mert a jó az jár, az normális. A rosszat pedig meg kell oldani, ezért dumálok róla ennyit.

Holnap elmegyek az Ikeába reszelőt venni, hogy tudjak sajtot és répát reszelni, attól majd megjön a jókedv. :D